#1 Karrierkövető: Legyetek jók, ha tudtok!
A Kolonics Alapítvány által létrehozott Karrierkövető program szeptemberi állomásán az UTE fiatal kajak-kenusai vehettek részt egy laza péntek délutáni tréningen. Ezúttal azonban nem a fizikai, hanem a mentális oldalt vették kezelésbe az előadók: Csáky László coach, Dávid Ferenc biopolitikai szakértő és Hadfi Dániel cselgáncs Európa-bajnok.
A program első részében Csáky Laci sportolói identitásról, önazonosságról, csapatmunkáról és az élsport melletti élet kialakításának fontosságáról tartott interaktív előadást a 25 utánpótláskorú versenyzőnek, akiknek mindeközben olyan alapvető kérdésekre kellett megfogalmazniuk a maguk válaszát, minthogy miért sportolnak, és mindez miért okoz nekik örömöt. Hogy miért ezek voltak most a legfontosabb sarokpontok, arra maga a coach válaszolt nekünk.
A programod során nagy hangsúlyt fektettél az együttműködésre – ennyire fontos a csapatmunka az egyéni sportágaknál is?
Az identitás legfontosabb és nem tudatos része az, hogy hogyan viszonyítom magam egy adott csoport többi szereplőjéhez. A konszenzusjáték lényege, hogy képes legyek – a másikat megértve – az egyéni érdekeimet a csapat érdekei mögé helyezni. Ez azért fontos, hogy megtanulják, hogy sok esetben a megegyezés egy általa nem támogatott esetben is előremutatóbb lehet, mint az egyéni érdek halálig tartó képviselete. Mert mindegy, hogy egyéni sportágat űzünk, de falkában edzünk.
Ezt már gyerekkorban meg kell tanítani a fiataloknak?
A megegyezésre való képesség az ember egyik legfontosabb kompetenciája kell, hogy legyen, amit a tizenéveseknek már tudniuk kell. Ha valaki képtelen a konszenzusra, akkor két lehetősége van: vagy olyan erős, hogy mindenki követi, vagy a csapat kidobja magából. Az együttműködés, a konszenzus, az empátia mind fejleszthető. A játék nem arra tanít, hogyan fejlesszük, mert az hosszabb folyamat, hanem magát a szándékot, ami már félsiker.
Az edzés mellett minden sportolónak szüksége van mentális támogatásra?
Számomra nem kérdés, hogy igen! Nagyon mélyen hiszek abban, hogy edzeni nemcsak a testet, hanem az agyat is kell. Törődni kell a pszichével, ha már képesek vagyunk a fejünket is használni, elvégre ezért vagyunk emberek. Az alapítvány programjának a célja, hogy gondolkodtassunk, hogy elültessük a bogarat a gyerekek fülébe, hogy gondolkozzonak magukon. Legyetek jók, ha tudtok. Szeretem ezt a mondást, mert benne van a lényeg: nem azt mondja, hogy legyél jó most azonnal, hanem azt, hogy tegyél érte. Hogy gondold át, mit teszel, azaz legyél tudatos!
Ha már tréning, mitől függ, hogy egyéniben, vagy csapatban hasznosabb?
A céltól függ, hogy mikor, melyik a hasznosabb. Egy csapathajónál fele-fele az arány, de ha egy élsportolónak nem szükséges csapatban működni, vagyis versenyezni, akkor jobbak az egyéni foglalkozások, akárcsak a vezető pozícióban lévő embereknél – a sportban ide tartoznak az edzők is.
Te mit csinálnál másképp, ha újra fiatal sportoló lehetnél – a mostani eszeddel?
Tudom, ez nagyon bácsis lesz, de őszintén mondom, sokkal komolyabban venném az iskolát, és sokkal komolyabban venném a mentális felkészülést a versenyekre. Az én koromban nemhogy nem volt divat, szinte ciki volt ezzel foglalkozni. Ebben az edzőknek is sokat kell még fejlődniük – ez kellene, hogy kitegye a munkájuk húsz százalékát.
Szerinted manapság könnyebb a gyerekeknek, mint neked volt?
Szerintem pontosan ugyanolyan nehéz ezer egyesben felevezni a rajthoz. Más az összetétel, mások a körülmények, de a sportban az alapok nem változnak: a versenyző-edző viszony, a versenydrukk, a mit kellett volna másképp csinálni. Talán annyival nehezebb a dolguk, hogy könnyebb abbahagyni, mert több a kísértés, hogy mi mindenné válhatnak.
Mi a legjobb tanács, amit egy fiatal sportolónak adhatsz?
Kicsit többet törődjön magával, mint másokkal, és lássa reálisan a sport szerepét a saját életében. Ne felejtse el, hogy minden tevékenység közül, amit az élet iskolájának hívunk, a sport a legkomplexebb tanítómester. Sokkal fontosabb a sportolói identitás, mint az olimpiai bajnoki cím. A legvégén sosem az eredmény mutatja meg, hogy ki az igazi sportoló.
Mi a legjobb tanács, amit egy pályakezdő edzőnek adhatsz?
Az, hogy akkor lépjen a pályára, ha elfogadja az azzal járó felelősséget, hogy az a felnőtt lesz, aki a legtöbb időt tölti a gyerekkel annak legfogékonyabb időszakában. Ő lesz a mester, a példakép, a pótapa, az idősebb testvér, a referencia. Minden ő lesz, és ez sokkal nagyobb felelősség annál, minthogy a gyerek mennyit megy ötezer méteren.