Csabai Edvin

"Kolóval tizenöt éven keresztül edzettünk egy csapatban, részei voltunk egymás életének nap mint nap. Ez az idő bőségesen elegendő ahhoz, hogy a szeretet, tisztelet, csodálat érzései határozott eszmévé szilárduljanak és küldetéssé váljanak az életemben. Az alapítványi tevékenységemet a sporthoz tudnám hasonlítani: minden esetben kizökkent a napi rutinból, korábban a kenuban megélt flow élményt most itt élem át újra. Rendkívül jó érzés ma is Kolóért cselekedni, az alapítvány céljait szolgálni, és látni azt, hogy a közös ügy energiát ad a csapatunknak és motivációt a folyamatosan bővülő közösségünknek."

Tamás Rita

"Kolót volt lehetőségem több minőségben is megismerni, újságíróként, magánemberként, barátként. Egészen különleges kombinációja volt sok olyan tulajdonságnak, amelyek más esetben kizárták volna egymást, de nála pont a legjobb arányban keveredtek. Ennek köszönhettük, hogy egyszerre volt a világ legjobbja valamiben - és közben a világ legszerényebb sportolója. Egy időben volt véresen komoly és vicces, bajnok, aki verseny előtt úgy izgul, mint egy kezdő, igazi legenda, aki úgy ragaszkodik a megszokásaihoz, mint egy rigolyás, idős ember. Regényt lehetne írni abból, hogy miért örvendett ilyen közszeretetnek, hogy a sportág meghatározó alakjaként sem volt megosztó, hogy vele kapcsolatban valóban nem lehetett megfogalmazni más érzelmet, csak a szeretetet. Óriási öröm és megtiszteltetés, hogy az alapítvány kötelékében őrizhetem tovább az emlékét, és óriási bizonyosság a számomra, hogy a fiatalok támogatásával nemzedékeken keresztül élni fog az a tiszta szellemiség, ami mindig, minden körülmények között jellemezte."

Horváth Noémi

"Személyesen ugyan nem ismertem Kolót, de a kurátoroknak köszönhetően megismertem a mentalitását, a sporthoz és az élethez való hozzáállását, mely számomra is példaértékű. Az alapítvány nekem sokkal többet jelent, mint a munkahelyem, egy összetartó és önzetlen közösség részévé váltam, amiért nem lehetek elég hálás. A mindennapi feladatok mellett szeretnék visszaadni minél többet a kajak-kenus családnak abból a sok jóból, amit az évek során versenyzőként én is kaptam a sportágtól."

Bánki Lilla

"A 2008-as olimpián elért kajakos és kenus sikereket látva döntöttem el, hogy én is kajakozni fogok. Tisztán emlékszem arra a futamra is, amely a csillogáson, örömön és sikeren kívül megrendítő is volt, Kozmann György és Kiss Tamás fekete szalaggal a karján nyert bronzérmet. Ekkor még nem sokat tudtam Kolóról. Én már az a generáció vagyok, aki az Alapítvány önzetlen munkájának köszönhetően ismerhettem meg mindazt, amit Ő képviselt. Az életéről készült könyv minden csapattársamnak megvolt, idéztünk belőle az edzéseken, mi is serényen edzésnaplót vezettünk példájára és próbáltunk csak egy kicsit is rá hasonlítani mentalitásban. Nagyon örülök, hogy az alapítvány munkatársaként én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy emlékét megőrizzük és segítsük a felnövekvő kajak- kenus generációkat."

Csáky László

"Volt lehetőségem Kolóval együtt edzeni, versenyezni és néhány alkalommal együtt dolgozni a civil életben is. Fegyelem, eltökéltség, mértékletesség és nyitottság áradt belőle. Saját korosztálya is példaképnek tekintette, már életében is. Sokszor teszem fel a kérdést az ifjú kajak-kenusoknak: mondjátok meg, miért sportoltok? Legtöbbször üveges tekintettel néznek rám az értelmetlen kérdés miatt. Mert az ő identitásuk része, magva az, hogy sportolók. Ezen nem is gondolkoznak, az erre vonatkozó kérdést nem is értik. Van egy alapítvány, amelyet Koló szelleme táplál. Üveges tekintettel néznék, ha válaszolnom kellene arra, miért tevékenykedem benne."

Dr. Bognár Viktor

"Ifjúkorom legszebb tíz évét a kenuzás határozta meg, szerencsésnek tartom magam és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ennek a nagy sportcsaládnak a tagjaként Kolót is megismertem. Ellenfélként tiszteltük, barátként becsültük egymást. Az alapítvány kuratóriumának tagjaként legfőbb feladatomnak tartom, hogy Koló szellemiségét az ifjú generációk is megismerjék, és példaképként nyújtson számukra támogatást a nehéz pillanatokban is. Polgári ügyekben jártas ügyvédként 2009 márciusában kaptam a megtisztelő felkérést a Kolonics György Alapítvány jogi képviseletének ellátására, amit nagy örömmel fogadtam el."

Horváth Csaba

Horváth Csaba alig tízévesen kezdett el kenuzni a Központi Sportiskolában, majd Csepelre került, ahol Ludasi Róbert 1992-ben térdeltette egy hajóba Kolonics Györggyel. A páros egyedülálló sorozatot kezdett meg a kenusport történetében: 1993 és 1998 között összesen 13 világbajnoki címet lapátoltak össze párosban és a különböző távú négyesek tagjaként, 1996-ban megnyerték az atlantai olimpiát is C2-500 méteren, 1000 méteren pedig még egy bronzérmet is átvehettek. Legsikeresebb versenyük az 1995-ös duisburgi világbajnokság volt, amelyen öt aranyérmet ünnepelhettek. Kolonics Györggyel utoljára 1998-ban lapátoltak együtt, 1999-ben C-4 1000 méteren harmadik lett a világbajnokságon, ezután fejezte be pályafutását.

Hüttner Csaba

Ipacs Endre

"Menjünk csak kicsit vissza az időben. 1989, Budapest-bajnokság: én utolsó éves ifi voltam, Kolóval egymás ellen versenyeztünk. Ő hazai pályán ment Csepelen, meg is nyerte az 500-at, majd másnap az 1000 méteres távot. Én mindkét távon ezüstéremmel zártam a versenyt, majd két hét múlva az országos bajnokság következett, megdöbbenésemre egyik távon sem jutott döntőbe. De mi történhetett Kolóval? Azóta is megválaszolatlan kérdés maradt számomra – nekem innen datálódik a Kolonics-történet. Azóta nagyon sokszor elkápráztatott a versenyzésével, mindig csodálattal töltött el az evezési technikája, amit sokan próbáltunk utánozni, de senkinek sem sikerült. Tragikus halálát követően a mai napig nem fejeződött be a vele való kapcsolatom, köszönhetően az alapítványnak és a belém égett közös versenyzői emlékeknek."

Kárai Péter

"Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mi a célom a kajak-kenu sportban. Amellett, hogy alelnöki és nemzetközi feladataim is vannak a sportágon belül, egyszerű választ adtam: felemelő emberi történeteket megélni a kajak-kenu családban. A Kolonics György Alapítvány az a szervezet, ahol a legnemesebb ügyeket szolgálhatom úgy, hogy közben a legalázatosabb, legjobb lelkű sportember, Koló emlékét is ápolhatom, picit talán ahhoz is hozzájárulva, hogy halhatatlan legyen. Mert ha valaki, akkor ő igazán megérdemli."

Kiss Tamás

"Gyermekként Őt választottam példaképemnek, már a portya kenuban azt játszottuk hogy mi vagyunk a Kolonics-Horváth páros, 18 éves koromtól volt olyan szerencsém hogy megismerhettem jobban is, mert 3 évig edzettünk egy csapatban. A mindennapi edzései során egyértelműen érezni lehetett, hogy őszinte alázattal viszonyul a sporthoz, a kenuzás számára hivatás volt, ezzel példát mutatott számomra minden egyes nap. Művészi szintre fejlesztette az evezést, olyan volt nézni mintha egy tökéletesen megkomponált előadást láthatnánk. Azt gondolom a végletes profizmusa mellett az emeli ki Őt, az olimpiai bajnokok sorából, hogy megannyi siker után is ember tudott maradni a szó legnemesebb értelmében. A közvetlenségével és az érdeklődésével mások iránt, minden alkalommal elképesztette az embereket. Neve nem csak a kajak-kenu sportban, de az egyetemes sportban is fogalommá vált. Megtiszteltetés számomra hogy a kurátorok között helyet kaphattam és igyekszem segíteni az Alapítvány működését, hogy a Koló által képviselt értékek minél több emberhez eljuthassanak."

Pető Zsolt

"Szeretem ezt a közeget, ezt a minitársadalmat, a kajak-kenu sport közösségét, amelyhez több mint harminc esztendeje köt ezer szál. Kolóhoz sporttársi és baráti szálak fűznek. Kislányom kajakos pályafutásának kezdetén róla készített prezentációt az általános iskolában, ahová meglepetésszerűen bekopogott Koló, hatalmas örömöt szerezve a gyerekeknek. Kisfiam újra és újra megnézi a róla készült videókat, elemzi a technikát, igyekszik olyan kenussá válni, mint amilyen ő volt. Támogatóként cégem több mint húsz alkalommal építette meg a Kolonics, a Sportlegenda című vándorkiállítást, és remélem, a következő évtizedek során minél több helyre eljutunk Koló üzenetével."

Reményi Péter

"Az, hogy tizenkét évesen lementem Csepelre kenuzni, életem egyik legjobb döntése volt. Lehet, hogy más sportágban eredményesebb lettem volna, de akkor nem lehetnék tagja ennek a fantasztikus családnak, ahol csak a munka, a verejték és az egyenes út a mérce. Nem ismerhettem volna meg Kolót, az igazi sportember példaképét. Büszke vagyok arra, hogy kurátorként ápolhatom az emlékét!"

Szemán Róbert

"Első találkozásom Kolóval máig emlékezetes számomra. Én felnőtt kenusként beszélgettem a fiatal ifi versenyzővel, és már akkor éreztem és tudtam, hogy nagy bajnok lesz belőle. Lelkesedés, tűz, akarat volt a szemében, de ugyanakkor befogadó típusú személyiség is volt. Jókat nevetett a régi BSE-s kenusok történetein, és folyamatosan szívta magába az információkat. A későbbiekben is próbáltam segíteni őt, tanácsot adni neki a civil élet azon területein, ahol ő egy kicsit bátortalan volt. Külön köszönet illeti, hogy a kenuzásom újrakezdése után biztatott, segített, sőt párszor együtt is résztávoztunk. Segítőkész jó barát és ember volt, szinte mindennap gondolok rá."

Trebitsch András

"Kolóval 1989-ben ifjúsági korosztályban párosban eveztem – akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy ez mekkora megtiszteltetés. Ekkor még nem tűnt ki annyira a sporteredményeivel, de tehetségével és céltudatosságával igen. Barátként végigkísértem pályafutását és általa megtapasztalhattam, hogy ha a tehetség szorgalommal, szerénységgel és alázattal párosul, akkor világra szóló eredmények születhetnek. Az alapítvány sokrétű tevékenységével ezt a nemes szellemiséget tudjuk továbbadni a fiatal generációnak. Mivel cégem kajak- és kenulapátok gyártásával foglalkozik, örömömre szolgál, hogy nemcsak munkámmal, hanem sporteszközzel is támogathatom az alapítvány céljait."