Csabai Edvin

"Kolóval tizenöt éven keresztül edzettünk egy csapatban, részei voltunk egymás életének nap mint nap. Ez az idő bőségesen elegendő ahhoz, hogy a szeretet, tisztelet, csodálat érzései határozott eszmévé szilárduljanak és küldetéssé váljanak az életemben. Az alapítványi tevékenységemet a sporthoz tudnám hasonlítani: minden esetben kizökkent a napi rutinból, korábban a kenuban megélt flow élményt most itt élem át újra. Rendkívül jó érzés ma is Kolóért cselekedni, az alapítvány céljait szolgálni, és látni azt, hogy a közös ügy energiát ad a csapatunknak és motivációt a folyamatosan bővülő közösségünknek."

Horváth Noémi

"Személyesen ugyan nem ismertem Kolót, de a kurátoroknak köszönhetően megismertem a mentalitását, a sporthoz és az élethez való hozzáállását, mely számomra is példaértékű. Az alapítvány nekem sokkal többet jelent, mint a munkahelyem, egy összetartó és önzetlen közösség részévé váltam, amiért nem lehetek elég hálás. A mindennapi feladatok mellett szeretnék visszaadni minél többet a kajak-kenus családnak abból a sok jóból, amit az évek során versenyzőként én is kaptam a sportágtól."

Csáky László

"Volt lehetőségem Kolóval együtt edzeni, versenyezni és néhány alkalommal együtt dolgozni a civil életben is. Fegyelem, eltökéltség, mértékletesség és nyitottság áradt belőle. Saját korosztálya is példaképnek tekintette, már életében is. Sokszor teszem fel a kérdést az ifjú kajak-kenusoknak: mondjátok meg, miért sportoltok? Legtöbbször üveges tekintettel néznek rám az értelmetlen kérdés miatt. Mert az ő identitásuk része, magva az, hogy sportolók. Ezen nem is gondolkoznak, az erre vonatkozó kérdést nem is értik. Van egy alapítvány, amelyet Koló szelleme táplál. Üveges tekintettel néznék, ha válaszolnom kellene arra, miért tevékenykedem benne."

Dr. Bognár Viktor

"Ifjúkorom legszebb tíz évét a kenuzás határozta meg, szerencsésnek tartom magam és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ennek a nagy sportcsaládnak a tagjaként Kolót is megismertem. Ellenfélként tiszteltük, barátként becsültük egymást. Az alapítvány kuratóriumának tagjaként legfőbb feladatomnak tartom, hogy Koló szellemiségét az ifjú generációk is megismerjék, és példaképként nyújtson számukra támogatást a nehéz pillanatokban is. Polgári ügyekben jártas ügyvédként 2009 márciusában kaptam a megtisztelő felkérést a Kolonics György Alapítvány jogi képviseletének ellátására, amit nagy örömmel fogadtam el."

Horváth Csaba

Horváth Csaba alig tízévesen kezdett el kenuzni a Központi Sportiskolában, majd Csepelre került, ahol Ludasi Róbert 1992-ben térdeltette egy hajóba Kolonics Györggyel. A páros egyedülálló sorozatot kezdett meg a kenusport történetében: 1993 és 1998 között összesen 13 világbajnoki címet lapátoltak össze párosban és a különböző távú négyesek tagjaként, 1996-ban megnyerték az atlantai olimpiát is C2-500 méteren, 1000 méteren pedig még egy bronzérmet is átvehettek. Legsikeresebb versenyük az 1995-ös duisburgi világbajnokság volt, amelyen öt aranyérmet ünnepelhettek. Kolonics Györggyel utoljára 1998-ban lapátoltak együtt, 1999-ben C-4 1000 méteren harmadik lett a világbajnokságon, ezután fejezte be pályafutását.

Hüttner Csaba

kuratóriumi tag

Ipacs Endre

"Menjünk csak kicsit vissza az időben. 1989, Budapest-bajnokság: én utolsó éves ifi voltam, Kolóval egymás ellen versenyeztünk. Ő hazai pályán ment Csepelen, meg is nyerte az 500-at, majd másnap az 1000 méteres távot. Én mindkét távon ezüstéremmel zártam a versenyt, majd két hét múlva az országos bajnokság következett, megdöbbenésemre egyik távon sem jutott döntőbe. De mi történhetett Kolóval? Azóta is megválaszolatlan kérdés maradt számomra – nekem innen datálódik a Kolonics-történet. Azóta nagyon sokszor elkápráztatott a versenyzésével, mindig csodálattal töltött el az evezési technikája, amit sokan próbáltunk utánozni, de senkinek sem sikerült. Tragikus halálát követően a mai napig nem fejeződött be a vele való kapcsolatom, köszönhetően az alapítványnak és a belém égett közös versenyzői emlékeknek."

Kárai Péter

"Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mi a célom a kajak-kenu sportban. Amellett, hogy alelnöki és nemzetközi feladataim is vannak a sportágon belül, egyszerű választ adtam: felemelő emberi történeteket megélni a kajak-kenu családban. A Kolonics György Alapítvány az a szervezet, ahol a legnemesebb ügyeket szolgálhatom úgy, hogy közben a legalázatosabb, legjobb lelkű sportember, Koló emlékét is ápolhatom, picit talán ahhoz is hozzájárulva, hogy halhatatlan legyen. Mert ha valaki, akkor ő igazán megérdemli."

 Kozmann György

"Koló az egész pályafutásomat végigkísérte. Az elején, mint a legnagyobb példakép, aztán hogy felnőttem, mellette, vele versenyezhettem. Szakmailag a csúcsra akkor érhettem fel, mikor egy hajóban térdelhettem vele. Ma, amikor visszagondolok a sportéveimre, élményeimre, a kenuzással töltött idő legelső, indiánkenukban töltött időszaka jut eszembe és azok az évek, melyeket Kolóval közösen éltünk meg. Talán nem véletlen ez a kettő.

 Az alapok a legfontosabbak, hiszen építkezni csak jó alapra lehet. Koló ebben tud még sokáig  segíteni, hogy a fiatal generációk jó alapokkal indulhassanak egy boldog és egészséges életben. Ehhez kell az Alapítvány."

Pető Zsolt

"Szeretem ezt a közeget, ezt a minitársadalmat, a kajak-kenu sport közösségét, amelyhez több mint harminc esztendeje köt ezer szál. Kolóhoz sporttársi és baráti szálak fűznek. Kislányom kajakos pályafutásának kezdetén róla készített prezentációt az általános iskolában, ahová meglepetésszerűen bekopogott Koló, hatalmas örömöt szerezve a gyerekeknek. Kisfiam újra és újra megnézi a róla készült videókat, elemzi a technikát, igyekszik olyan kenussá válni, mint amilyen ő volt. Támogatóként cégem több mint húsz alkalommal építette meg a Kolonics, a Sportlegenda című vándorkiállítást, és remélem, a következő évtizedek során minél több helyre eljutunk Koló üzenetével."

Reményi Péter

"Az, hogy tizenkét évesen lementem Csepelre kenuzni, életem egyik legjobb döntése volt. Lehet, hogy más sportágban eredményesebb lettem volna, de akkor nem lehetnék tagja ennek a fantasztikus családnak, ahol csak a munka, a verejték és az egyenes út a mérce. Nem ismerhettem volna meg Kolót, az igazi sportember példaképét. Büszke vagyok arra, hogy kurátorként ápolhatom az emlékét!"

Szemán Róbert

"Első találkozásom Kolóval máig emlékezetes számomra. Én felnőtt kenusként beszélgettem a fiatal ifi versenyzővel, és már akkor éreztem és tudtam, hogy nagy bajnok lesz belőle. Lelkesedés, tűz, akarat volt a szemében, de ugyanakkor befogadó típusú személyiség is volt. Jókat nevetett a régi BSE-s kenusok történetein, és folyamatosan szívta magába az információkat. A későbbiekben is próbáltam segíteni őt, tanácsot adni neki a civil élet azon területein, ahol ő egy kicsit bátortalan volt. Külön köszönet illeti, hogy a kenuzásom újrakezdése után biztatott, segített, sőt párszor együtt is résztávoztunk. Segítőkész jó barát és ember volt, szinte mindennap gondolok rá."

Trebitsch András

"Kolóval 1989-ben ifjúsági korosztályban párosban eveztem – akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy ez mekkora megtiszteltetés. Ekkor még nem tűnt ki annyira a sporteredményeivel, de tehetségével és céltudatosságával igen. Barátként végigkísértem pályafutását és általa megtapasztalhattam, hogy ha a tehetség szorgalommal, szerénységgel és alázattal párosul, akkor világra szóló eredmények születhetnek. Az alapítvány sokrétű tevékenységével ezt a nemes szellemiséget tudjuk továbbadni a fiatal generációnak. Mivel cégem kajak- és kenulapátok gyártásával foglalkozik, örömömre szolgál, hogy nemcsak munkámmal, hanem sporteszközzel is támogathatom az alapítvány céljait."