Újra életre kelt a Koló-varázs!
Akárcsak a magyar kajak-kenu válogatott, az alapítvány is sikerrel zárta a világbajnokságot Szegeden, hiszen a versenyek öt napja alatt több ezer látogatót fogadtunk a Maty-éren felállított Kolonics, a sportlegenda kiállításon.
Nehéz lenne pontosan összeszámolni, összesen hányan látogatták meg a vándorkiállítást a világbajnokság ideje alatt, ahogyan azt is, ebből hány sportág hány olimpiai bajnoka tette tiszteletét a Vásárvárosban található sátorban. De az biztos, mindenki őszinte csodálattal nézte végig a kiállított ereklyéket, a rengeteg fotót és a folyamatosan vetített sportvideókat, a fotófalnál jobbnál jobb képek készültek, a friss érmes sportolók pedig örömmel osztogatták az autogramokat a Kolonics-emlékektől hemzsegő sátorban.
„Hihetetlen ez a varázs, ami még mindig árad Kolóból. Bámulom a képeket, egyiket a másik után, és közben borsódzik a hátam.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehetett elcsípni a látogatóktól, és bár az eredeti tervek szerint szerettünk volna több interaktív elemet beépíteni a kiállításba, az alapítvány anyagi lehetőségei sajnos ezt nem tették lehetővé, úgyhogy hatalmas öröm volt azt látni, hogy a látogatóknak nem volt hiányérzetük.
Az egész világbajnokságot a nyár végi hőség uralta, de bármennyire meleg volt a sátorban, az első pár perc után mindenkinek teljesen mindegy volt, hogy plusz negyven vagy mínusz húsz fok van éppen. Az emberek a sátorba lépve automatikusan elhalkultak, mintha csak egy szentélybe lépnének, mert az is volt: egy olyan ember emlékét őrző szentély, aki pótolhatatlan űrt hagyott a kajak-kenu sportban. És nemcsak az eredményeivel, az érmekkel, a mindenki számára nyilvánvaló és tagadhatatlan tehetségével hagyta ezt az űrt, hogy valamiben, ami mérhető, évtizedekig a legjobb volt a világon –, hanem az emberségével is, amely egy olyan tiszta és őszinte szerénységből fakadt, amit az elért sikerek sem kezdtek ki soha. Vaskuti István olimpiai bajnok például a következőképpen foglalta össze a Koló-esszenciát: „Miközben mi csodáltuk őt, ő soha nem volt elégedett magával. Mindig többet akart, mindig aggódott, hogy nem tesz eleget. Maximalista volt, aki soha nem hitte, hogy tökéleteset alkotott. Pedig szerintünk az volt. Ez a hozzáállás hiányzik a manapság gyakran közepes teljesítménnyel is megelégedő kenusokból.”
Mit is lehetne még ehhez hozzátenni? A világbajnokság tehát véget ért, gratulálunk a sportolóknak az elért sikerekhez, nagyon köszönjük a szervezőknek a fantasztikus munkát, és persze minden szurkolónak, sportolónak, sportvezetőnek, hogy eljöttek hozzánk. Reméljük, a jövőben még sokszor lesz lehetőségünk bemutatni a Kolonics, a sportlegenda kiállítást.