Nem csak kapni, adni is tudni kell!

Zombori Dominik 2018-ban a Jövő Reménységei programunk egyik támogatottja volt, idén pedig már saját adománnyal járult hozzá a jövő évi projekt megvalósulásához.

Nem csak kapni, adni is tudni kell!

Az ifjúsági világbajnoki ezüstérmes remek tanulmányi eredményei mellett önzetlenségből és nagyvonalúságból is jelesre vizsgázott, amikor csatlakozott a magánadományozók táborához. Az összegyűlt felajánlásoknak hála a 2019-es évben összesen nyolc Jövő Reménységei támogatottat választhatott ki az alapítvány kuratóriuma. A fiatal szegedi kenussal egy nehéz időszak után a program apropóján beszélgettünk.

Tavaly az ifi vébén ezüstöt nyertél, idén nem sikerült a dobogó. Emiatt volt nehéz az utóbbi pár hónap?

Ha őszinte akarok lenni, hatalmas bukta volt az idei évem. Bevezették az egyválogatós rendszert, aminek az ideje alatt pont beteg voltam. Ezt követően pedig, bár rendeztek nekem külön válogatót, ott akkora balos szél volt, hogy 800 méter után kénytelen voltam kiállni 1000 egyesben. Persze a szezonvégi magyar bajnokságon mindenhol nyertem, amiben elindultam, de ez már sovány vigasz. 

Hogyan dolgoztad fel a kudarcot?

Nehéz volt feldolgozni, nagyon el voltam keseredve a versenyszezon után, mert tudom, hogy sokkal több van bennem. És igen, komolyan megfordult a fejemben az is, hogy végleg abbahagyom, és a tanulásra koncentrálok. De annyi támogatást és biztatást kaptam, hogy ez meggyőzött, még nincs itt a vége.

Átlendülve ezen, vannak már tervek a jövő évre?

Jövőre korosztályt váltok, U23-ban fogok indulni. Konkrét terv még nincsen, de szeretném megszorongatni a felnőtteket.

Mekkora nehézséget okoz megtalálni a suli és az élsport közötti arany középutat?

Elég nehéz, főleg mostanában. Két tannyelvű gimibe járok, emelt szinten tanulom az angolt, a németet és a matekot is, jövőre pedig érettségizem, ezért az elmúlt időszakban volt, hogy előnyt élvezett a tanulás az edzéssel szemben. Mivel ez nekem fontos, az edzőim támogatnak és megértik. 

Mi a terv az érettségi után?

Mindenképpen tovább fogok tanulni, ez nem is kérdés. Gazdálkodási és menedzsment szakra szeretnék jelentkezni, és egyértelműen Szegeden maradok.

A főváros akkor szóba sem jöhet?

Nem, nem tudnám elképzelni máshol az életemet. Szeretem Szegedet, mert itt minden adott, ami fontos: sport, suli, barátok.

Tavaly támogatott voltál, idén pedig magánadománnyal járultál hozzá a Jövő Reménységei programhoz. A saját fejedből pattant ki az ötlet?

Ez érdekes, mert nekem június elején megfordult a fejemben, hogy szívesen beszállnék én is az adományozók közé, szép gesztus lenne. Pár nappal később pedig Boldizsár Gáspár, aki Vécsi Viktor mellett a felkészülésemet irányítja, megkérdezte, hogyan vélekedek erről. Szóval ebben is egyetértés született.

Mindig ilyen önzetlen vagy?

Próbálok az lenni. Én is rengeteg támogatást kapok, amit már tudok értékelni és a helyén kezelni. És megértettem azt is, hogy milyen fontos ezt viszonozni, mert nemcsak kapni, de adni is tudni kell.

Neked miben nyújtott segítséget a programban való részvétel? 

Ami mindig nagyon kritikus pont a felkészülés anyagi részében, az a táplálékkiegészítők vásárlása, ami azonban már elengedhetetlen a sikerhez. Én szinte az egész támogatásomat erre költöttem.