Máró Anna érdemelte ki a Kolonics György-díjat
Máró Anna még nincs 18 éves, de már számos ORV-győzelmet és bajnoki aranyat tudhat magáénak. A kajakos, aki ma vehette át a Magyar Kajak-Kenu Szövetségben a Kolonics György-díjat, elképesztően kemény éveken van túl és ugyan voltak mélypontjai, gőzerővel halad az álmai felé.
Minden évben a legeredményesebb magyar utánpótláskorú kajakos vagy kenus nyeri el a Kolonics György-díjat, amely emlékplakettel és egymillió forint értékű tárgynyereménnyel jár, a 2020-as díjat az a Máró Anna kapta meg, aki a tavalyi Olimpiai Reménységek Versenyén három aranyéremmel zárt.
Többen is elkísérték a díjátadóra – hamarosan róluk is lesz szó -, ami azzal magyarázható, hogy több klubja volt, Anna Hajdúnánáson kezdte, majd 13 évesen Tiszaújvárosba költözött, hogy ott folytassa pályafutását.
- Ugyan csak negyven kilométeres távolság van a két település között, de nagyon rosszak az utak, ezért döntöttünk úgy a szüleimmel, hogy inkább kollégiumba költözöm és nem leszek bejárós – kezdi Anna. – Ennek viszont az volt az ára, hogy gyakorlatilag 13 éves koromtól egyedül élek. Emlékszem, a legnehezebb az első karácsony volt. Hosszú szünet után az ünnepeket a szüleimmel tölthettem és annyira megviselt a hiányuk, hogy még azt is fontolgattam, abbahagyom a kajakozást. De aztán az edzőm, a volt edzőm és a családom is bátorított, azóta jobban kezelem azt a helyzetet, hogy a szeretteimtől távol kell élnem, valahogy elfogadtam a hiányukat.
Anna tehát 13 éves korától kollégista, az elején az édesanyja hetente kétszer főzött rá, aztán egyszerűbbnek tűnt, ha Anna főz magára. Olyannyira megtanult és megszeretett főzni, hogy most az a legkedveltebb kikapcsolódása, sőt, a továbbtanulását is ebbe az irányba tervezi. Idén érettségizik és a Semmelweis Egyetem dietetikus szakára fog felvételizni.
- Nem lesz egyszerű ez az év az érettségi miatt, és hát az is nagy lépés, hogy újra várost és klubot váltok. Február hetedikétől Budapesten élek, egy nagyon kedves szponzorom azzal támogat, hogy a rendelkezésemre bocsát egy lakást, és az UTE-ban folytatom a pályafutásomat. De erre az utolsó évre már nem váltok iskolát. A tanáraim és az igazgató úr is nagyon segítőkész a tiszaújvárosi Eötvös József Gimnáziumban, úgyhogy ott fogom megcsinálni az érettségit és persze reménykedem a sikeres felvételimben is.
És hogy mik a célok a kajakban?
- Mindig rövidtávú célokban gondolkozom. Régen nagyon rossz versenyzőtípus voltam, annyira izgultam versenyek előtt, hogy képes voltam belázasodni. Aztán egy sportpszichológus segítségével ezen változtattunk, azt az energiát inkább az épülésemre használom. Most már kifejezetten szeretek versenyezni, ami ugye, a kialakult helyzet miatt, az utóbbi időben nem volt egyszerű. De nekem cél az is, hogy egy-egy alapozás jól sikerüljön, mert tudom, hogy akkor tényleg van mire alapozni, nyugodtabban tudok készülni a konkrét feladatokra. Idén az ifi világbajnokság lesz az, ahol szeretnék nagyon jól szerepelni, és hát persze, mint minden élsportoló, egyszer szeretnék én is olimpiát nyerni. Régen képtelen lettem volna ezt kimondani, az is győzelem, hogy ma már nem félek megfogalmazni az álmaimat.
Annára nagy hatással volt Kolonics György. Mivel még nagyon fiatal, csak a Kolóról készült filmből volt alkalma megismerni a legendás kenus olimpiai bajnokot, de nagyon sokat jelent neki az a szellemiség, amit alapítványunk névadója képviselt. Rajta kívül hajdúnánási nevelőedzője, Varga Lajos és Bardóczi Krisztián, tiszaújvárosi edzője, Betlenfalvi István és a családja jelent neki sokat a sikerei felé vezető úton.
- Bizonyítani csak magamnak szeretnék, örömet szerezni viszont nekik szeretnék, akik ilyen sok munkát, időt és energiát tettek abba, hogy én gyorsabb és jobb legyek.
Anna nem most először került a Kolonics Alapítvány látókörébe, korábban kétszer is elnyerte a Jövő Reménységei program ösztöndíját.