Scarlett a nehézségek ellenére az élet minden területén helytáll
Debreczeni Lora Scarlett (a képen jobbra) a Honvéd kajakosa, Szigetmonostoron kezdett, majd Gödre került. Édesanyja egyedül neveli őt és öccsét, Mórt, aki szintén ügyes versenyző. Loráék először akkor kerültek be a híradásokba, amikor 2020-ban leégett a házuk, a sportági összefogásnak köszönhetően azonban megoldódott a helyzetük. Nyert már korosztályos Eb-ezüstérme, ORV-t és sokszoros magyar bajnok. A sport mellett a tanulásban is helytáll az idei Jövő Reménységei program ösztöndíjasa.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a kajak-kenuval?
Először 2016 tavaszán vitt le a nagymamám a Szigetmonostori Vízisport Egyesületbe. Nagyon sokat eveztünk indián kenuban, de a kajakozást is kipróbálhattam. Rögtön megszerettem a víz közelségét és magát az evezést, szabadnak éreztem magam. Mostanra már nem tudnám elképzelni az életemet kajakozás nélkül.
Mit szeretsz benne jelenleg, mit ad neked?
Mindig mondom, hogy akkor érzem magam a legszabadabbnak, amikor vízen vagyok. Azt hiszem, a versenyzés mellett ezt a hihetetlen szabadságérzetet szeretem a legjobban az egészben.
Írtad a bemutatkozó anyagodban is, de én is emlékszem még a gyűjtésre, hogy a házatok leégett. Milyen körülmények között tudtok most lakni, valamelyest rendeződött a helyzetetek?
2020 novemberében tűz volt a házunkban és el kellett költöznünk. Elég rosszul érintett a dolog, de szerencsére a helyzethez képest jó körülmények között laktunk. Azóta teljes mértékben rendeződtek a körülményeink, már a gyönyörűen felújított házunkban élünk 2021 júniusa óta.
Közben édesanyád is beteg lett, ahogy írtad, emiatt plusz terhek hárultak rád. A nehéz időkben mi adott neked erőt? Mire gondoltál azokban az időkben, amikor az élet minden területén nehézségbe ütköztetek?
Nagyon megijedtem, amikor kiderült, hogy anyát meg kell műteni. Próbáltam minél több dologban a segítségére lenni és jól tűrni az aggodalmamat. Mindenben mellette voltan, még az infúziós kezeléseire is többször elkísértem, végig ültem vele mind a három órát. Végül nem került sor a műtétre, mert egy iskolai pályaorientációs napon találtam egy alternatív gyógymódot az infúziós kezelések mellé, amivel sikerült felépülnie. Viszont lelkileg ez mélypont volt számomra. Szerencsére, az edzőmmel, Márfi Gáborral, nagyon jó a kapcsolatom és mindent meg tudok vele beszélni, ebben a helyzetben is rengeteget segített, hogy más nézőpontból lássam a dolgokat.
Számomra fantasztikus, hogy mindezek mellett még a tanulás terén is kiemelkedően helytállsz. Hogy tudsz ilyen sok területen jól teljesíteni? Tanulásban van-e kedvenc tantárgyad, témaköröd, ami extrán érdekel?
Az igazat megvallva sosem voltam kitűnő tanuló, amíg nem kezdtem el kajakozni. Mindig volt egy-két négyesem. Állandóan az utolsó pillanatra hagytam a tanulást, húztam, amíg csak lehetett. Viszont amikor elkezdtem kajakozni, rájöttem, hogy erre már nincs lehetőségem, meg kellett tanulnom jól beosztani az időmet. A kedvenc tantárgyam a biológia, azon belül is az emberi szervezet. A későbbiekben gyógytornász szeretnék majd lenni. Nagyon érdekel, hogy hogyan is működik a testünk, plusz szeretek segíteni másokon.
Ez a tudatosság, motiváltság honnan gyökerezik? Mindig ilyen voltál vagy az idők folyamán fejlődtél ilyenné?
Már egészen kicsi korom óta nagyon céltudatos és eltökélt vagyok. Mindig szerettem a kihívásokat. Azt hiszem, ebben nagyon nagy szerepe volt mind az edzőmnek, mind anyukámnak. Nagyon sokat beszélgetek anyukámmal, mindig tudja, mit kell mondania nekem, akármivel is fordulok felé.
(Fotó: kajakkenusport.hu)