Kertész Grétának nagy lökést adott Kolonics György egyik gondolata
Kertész Gréta a Jövő Reménységei program ösztöndíjasa. A paksi kajakos a Vak Bottyán Gimnázium 11. osztályos tanulója, emelt szintű angol, matematika és testnevelés specializáción. A tavalyi ORV-n kimagasló eredményeket ért el, önállóságát és érettségét annak is köszönheti, hogy édesanyja egyedül neveli őt és 15 éves testvérét.
- Mikor kezdtél kajakozni és hogyan, miért éppen a kajakot választottad?
- 7 évesen a Paksi Sportágválasztó rendezvényen ültem először kajakban. Aztán az ezt követő szezonban az ASE által szervezett, nyári napközis táborban ismerkedtem meg mélyebben a sportággal.
- Mi tetszett meg benne, miért maradtál meg kajakosnak?
- Tetszett a társaság, az érzés, hogy tartozhatok valahova, ez fiatalon nagy biztonságot jelentett, illetve önbizalmat is adott. Az életem részévé vált a mozgás, az edzések, beleszerettem a kajakozásba. Az első versenyélményem után pedig már nem volt kérdés, hogy maradok-e ennél a sportágnál. Úgy éreztem, ez az, amire szükségem van.
- Édesanyád mit tud dolgozni az autista testvéred mellett, miben nyilvánult meg, hogy hamar önállóvá kellett válnod?
- A testvérem teljes figyelmet igényel, ezért sokszor előfordult, hogy háttérbe szorultam. Édesanyámnak nagyon kevés ideje volt, hogy „csak” velem tudjon foglalkozni, magamra voltam utalva a tanulás területén. Az edzésre lejutásban is így volt, ezért segítséget kellett kérnem hideg időkben, ilyenkor biciklivel már túl hidegnek bizonyult az időjárás.
- Mit jelent ebben a helyzetben neked a kajakozás? Mennyire ad plusz motivációt a családi helyzeted abban, hogy a kajakban bizonyítsál?
- Előfordulnak napok, amikor a testvérem viselkedése az autizmusa miatt feszültséget generál, ezt néha nehezen tudom tolerálni, ilyenkor számomra hatalmas segítség a kajak. Jólesik kiszakadni, amikor úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Az érzést, hogy milyen együtt élni egy autistával a nap 24 órájában, csak az tudja átérezni, aki szintén ebben él. A kajakozás mindig ott volt nekem, a szüleim válásánál is nagy segítséget nyújtott.
- Mit gondolsz, mely tulajdonságaid, adottságaid járulnak a leginkább hozzá a sportsikeredhez?
- Energikus személyiségnek tartom magam, nagyvalószínűséggel ez eredményezi a kitartásomat is.
- Mit tartasz a legjobb eredményednek a kajakban?
- 2021. szeptemberében Csehországban, Račicében rendezték az ORV-t, amelyre 5 számban sikerült kvalifikálnom magam. K1 500 méteren, K2-es és K4-es hajóban 500 méteren, illetve 200 méteren is rajthoz állhattam. Csapathajókban első, egyesben pedig második helyezést értem el. Számomra az ezen a versenyen nyújtott teljesítményem jelenti a legjobb eredményt.
- Milyen céljaid vannak a sportban rövid és hosszútávon?
- Szeretnék jól menni idén, ahogy persze mindenki más is, másodéves ifiként pedig annak örülnék a legjobban, ha kijuthatnék a vb-re.
- Hogy megy a tanulás, szeretnél továbbtanulni?
- A tanulás számomra soha nem jelentett akadályt. Már kiskoromban kialakult egy rutin a megfelelő időbeosztással kapcsolatban, mindig is törekedtem a jobbnál jobb jegyekre. Szeretnék továbbtanulni, véleményem szerint nem árt, ha az ember több lábon áll az életben. Számomra fontosak a tanulás által véghez vihető céljaim is.
- Kolonics Györgyről mikor, hogyan hallottál először, mi ragadott meg az ő élettörténetében?
- 2017-ben 12 évesen vettem részt először a Kolonics György-emlékfutáson, félmaratoni távon. Ekkor halottam Kolonics György nevét először. Továbbá egy csapattársam említette a Kolonics György filmet, amelyből idézett egy mondatot „Volt, hogy elbíztam magam, onnan pedig nagyon nagyot lehet esni”. Annyira megfogott ennek a gondolatnak a mondanivalója, hogy egyből megnéztem az emlékfilmet. Hatalmas legendának tartom Kolonics Györgyöt, élettörténetében látni, hogy milyen kapcsolatban állt a vízzel, a mozgással. Elképesztő volt érzékelni, hogy mekkora akaraterővel rendelkezett és a kenuzást tiszta szívből csinálta.