Csorba Zsófia életében a kenuzás a legfontosabb
Csorba Zsófia a Szeged 17 éves kenusa, amellett pedig a Deák Ferenc Gimnázium matematika és angol orientációjú osztályának tanulója. Átlaga 4,5 és közben nem csak a középiskolai tanulmányai kiemelkedőek, de tanul angolul, olaszul és spanyolul. Kenusként is tiszteletreméltó a teljesítménye, a Jövő Reménységei program ösztöndíjasa az Olimpiai Reménységek Versenyén két arany- és egy bronzérmet szerzett.
- Hogyan kezdődött a nyelvek iránti érdeklődésed? Miért éppen ezeket a nyelveket tanulod? Van esetleg továbbtanulási terved is velük?
- Kezdő nyelvnek anyukám választotta nekem az olaszt és akkor úgy látszott, hogy jó nyelvérzékem van, aztán kezdtem el ötödik osztályban az angolt is tanulni mellette. A középiskola kezdésénél a spanyolt jelöltem meg második nyelvnek az angol mellett, mert az olaszt sajnos újra kellett volna kezdenem az alapoktól, nem volt haladó csoport. Angolból most érettségiztem emelt szinten, az eredményére még várok.
- Időben hogy fér bele az életedbe a sok tanulás? Matek szakos is vagy, és jó tanuló, plusz ott vannak a nyelvek, gondolom, sok időt fordítasz a tanulásra.
- Nyelvtanulásra nem kell sok időt fordítanom, a kötelező feladatokon kívül eredeti nyelven szoktam idegennyelvű videókat, filmeket, sorozatokat nézni. A későbbiekben szeretnék majd még más nyelveket megtanulni, mert úgy gondolom, hogy több nyelven beszélve, a többféle nyelvi logikával többféle emberrel tudok kommunikálni és szélesedik a látóköröm. Ennek nagy hasznát vettem idén februárban, amikor egy egyhónapos dél-afrikai edzőtáborban vettem részt. Az időmet az edzéseim függvényében osztottam be. Ez azt jelenti, hogy minden napomban az a fő feladat, minden mást alárendelek neki, szóval tényleg okosan kell gazdálkodnom a tanulásra jutó idővel.
- Hogy tudod a fizikai terhelést és a szellemi terhelést (tanulás, mentális felkészülés a versenyekre) összeegyeztetni?
- Most, hogy lassan befejezem a gimnáziumi tanulmányaimat és az érettségik végére érek, teljesen megváltozik az időbeosztásom, sokkal jobban tudok összpontosítani a felkészülésre, júniusban egy új napirendet kell majd kialakítanom. Edző szakra jelentkeztem, ha sikerül, teljes összhangba kerülnek az edzéseim a tanulással. Ennek nagyon örülnék.
- Mi tetszett meg a kenuzásban, amikor elkezdted? Láttam a pályázati anyagodban, hogy az iskola kapcsán kerültél kapcsolatba a sportággal.
- Igen, a testnevelő tanáraimnak, Kása Ferencnek és Kása Péternek köszönhetően kezdtem el kenuzni. Kicsi korom óta nagyon szeretek vízközelben lenni, és ez nagy szerepet játszott nálam a sportág megszeretésében. Emellett fontos szerepet játszott az is, hogy az akkori osztályomnak körülbelül a kétharmada kenuzott, így könnyen sikerült beilleszkednem.
- És mit szeretsz a kenuzásban most? Mit ad neked?
- A legfontosabb dolog az életemben. Rengeteg élményt köszönhetek neki és hatalmas motivációt ad minden nap.
- Milyen áldozatokkal jár, hogy élsportoló vagy? Van-e olyan kötöttség, amit nehezen viselsz?
- Mivel viszonylag fiatal korom óta csinálom, ezért nem igazán mondanám, hogy áldozatokat kell hoznom. Így nőttem fel és emiatt nem érzem úgy, hogy áldozatokat hozok.
- Mik a közeli és mik a távlati terveid? Hogy érzed, mi az a tulajdonságod, ami segíthet az álmaid eléréséhez?
- Mindig is segített, hogy kitartó vagyok, szerintem ez a tulajdonságom segít a legtöbbet. A céljaimat tekintve szeretném kihozni minden versenyen a maximumot magamból és remélem, hogy ez elég ahhoz, hogy elöl végezhessek a mezőnyünkben.
- Anyukáddal és a kutyáddal élsz. Ha jól sejtem, anyukád keményen dolgozik, hogy támogatni tudjon, le a kalappal előtte. A kutyusod milyen? Mióta van veletek? Vele mennyit tudsz foglalkozni?
- 2015 óta él velünk Nina nevű kutyánk. Ő egy labrador-sharpei keverék kutyus. Kisebb korában rengeteget tudtam vele foglalkozni, minden hétvégén jártunk kutyaiskolába. Most már sajnos sokkal kevesebb időt tudok fordítani rá, de amikor módom van rá, játszunk és tovább gyakoroljuk a már megtanult dolgokat.