Benkucs Kíra: minden eredményemre büszke vagyok, mert az összesért megdolgoztam
Benkucs Kíra a Merkapt-Mekler László Sport Egyesület Dunavarsány kenusa. Heti kilenc edzésen vesz részt, már nemzetközi versenyeken is bizonyított. Kíra a Jövő Reménységei programunk ösztöndíjasa, ő mesél most magáról.
„A kenuzást 2017. szeptemberében kezdtem el. Az akkori iskolámban (Dunavarsányi Árpád fejedelem Általános iskola) elindult a B.M.O. program, ahol úszni jártunk és sárkányhajózni. Alapból sokat jártam édesanyukámmal horgászni még kiskoromban, már ott megtetszett a víz közelsége. Amikor először mentem le a telepre, tudtam, hogy itt a helyem, a családias környezet, amit a kis egyesületem teremtett, a vízpart, és maga a kenuzás. Úgy mentem le, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni, persze akkor még nem tudtam, mekkora súlya is van ennek a gondolatnak. Mennyi munkával és mennyi lemondással fog a kenuzás járni.
Az élsport persze áldozatokkal jár, ezt akkor éreztem meg először igazán, amikor nem tudtam elmenni a barátnőm szülinapjára, mert rá két hétre verseny volt. Áldozatnak mondanám azt is, hogy keveset lehetek szeretett családommal, keveset lehetek a barátaimmal. A diétám miatt nem ehetek azt, és akkor, amikor akarok. Áldozat az is, hogy anyukámnak több munkát kellett vállalnia, hogy még jobban tudjon segíteni ezen az utamon. Nővérem meg a személyes taxisofőröm, hozzám igazítja a napját, hogy amikor végzek az edzésen, haza tudjon vinni. Természetesen ezen kívül is rengeteget segít, de rajtuk kívül nagyon sokat segít az egyesületem, valamint a dietetikusom, Matyasovszky Márton, ők a nehéz időszakokban is támogattak.
Édesanyukámmal és nővéremmel sok mindenen mentünk keresztül egy igazi hullámvasút volt az eddigi életünk, de hálás lehetek a családomnak, hogy mindig összetartottunk, és támogattuk, támogatjuk egymást a döntéseinkben. Szeretném itt megemlíteni a barátomat és a családját is, hiszen őket is a családomnak tartom, és ők is rengeteget segítenek, ahogy csak tehetik. A barátom a lelki támaszom, mindenben támogat engem.
Egy napom az alapozás időszakában úgy telik, hogy reggel megeszem a már este bekészített reggelim, majd elindulok edzésre, amíg jó idő van, igyekszem kihasználni, hogy minél többet lehessek vízen, így evezek egyet suli előtt. A ,,Budapest” Baptista Szakiskola és Sportiskolában folytatom tanulmányaimat, ahol segítik a felkészülésem, azzal, hogy megengedettek a hiányzásaim, így nem baj, ha később érek be az iskolába. Reggeli edzés után bent vagyok az iskolában, ott igyekszem már a szünetekben megcsinálni a házi feladataimat, ami megmarad, azt pedig suli után, de még edzés előtt szoktam megírni. Délutáni edzésen evezünk, majd kondizunk, vagy futunk. Ezek után egy hosszabb nyújtás veszi kezdetét, amint ennek vége, jön értem nővérem vagy a barátom, és indulunk haza. Ha hazaértem, nekiállok a vacsorám és másnapi ebédem elkészítéséhez, elcsomagolom az uzsonnámat és a tízóraimat. Hogy másnap csak fel kelljen kapni és már indulhassak is edzésre. Ha ezekkel kész vagyok, megfürdök, megvacsorázok, kicsit beszélgetek a családommal, majd tanulok 10-ig, és lefekszem aludni. A napjaim hasonlóan telnek tavasszal is, csak több edzésem van.
Hogy melyik eredményeimre vagyok a legbüszkébb? Erre nehéz válaszolni, mert őszintén az összes eredményemre büszke vagyok, hiszen az összesért megdolgoztam. Talán, ha ki kéne emelnem valamit, akkor az első C2 200 méteres győzelmünket emelném ki, amit Győre Pannával értem el a Kiss Ágnes és Molnár Csepke páros ellen, akikkel mindig nagy csatákat vívtunk. Illetve az első nemzetközi aranyérmemet, amit a világbajnokságon Lugosi Gergellyel az új számban, C1 mix vegyes váltó 5000 méteren szereztünk meg.
De a sport az eredményektől függetlenül is megváltoztatta az életemet, jobb, magabiztosabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb ember lehetek általa. Rengeteg célom van, ezek között tervként szerepel már a párizsi olimpia is, szeretnék sok világ- és Európa-bajnoki érmet szerezni, a távoli célként pedig megemlíteném a Los Angeles-i olimpiát is. De a célom az is, hogy példaképpé nőhessem ki magam, mint sportoló, és mint ember. A középiskola után szeretnék menni továbbtanulni, edzői irányban, bár közel sem tartozom a jó tanulók közé, de szeretném majd elsajátítani azt a tudást, amivel jó edzővé válhatok a jövőben, szeretném továbbadni a kenus tudásomat, minél több emberhez eljuttatni ennek a sportágnak a hírét és örömeit.”