Horváth Noémi 27 évesen bizottság elnök lett az ICF-nél
Amint már Facebook-oldalunkon beszámoltunk róla, Horváth Noémit, alapítványunk kuratóriumi tagját a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség közgyűlésén megválasztották a SUP bizottság elnökének. Noémit, aki korábban alapítványunk ügyeit intézte, a siker hátteréről kérdeztük.
- Mikor és hogy jutott eszedbe, hogy ilyen irányba mozdulsz el?
- Néhány hónapja ütött szöget a fejembe, de én csak a tagságra gondoltam. Ezzel egy időben Schmidt Gábor, a hazai kajak-kenu szövetség elnöke is jelezte, hogy effajta pályára kéne ráállnom, de ő továbbment. Nem csak tagságban, hanem bizottsági elnöki pozícióban gondolkozott velem kapcsolatban.
- Miért érezted úgy, hogy kipróbálnád magad ezen a területen is?
- Leginkább azért, mert nagyon sok minőségben mozogtam már a sportágban és úgy éreztem, hogy ezt a sok tapasztalatot a nemzetközi kajak-kenuban is tudnám kamatoztatni. Voltam, ugye, versenyző. Aztán a Kolonics Alapítvány kötelekében dolgozva valóban minden rétegét megismertem a sportágnak. Szerveztem versenyt, rendezvényt, megismertem a versenyzők, az edzők és a vezetők érveit, céljait, gondjait, nagyon nagy betekintést nyújtott nekem ez a négy év a sportág olyan zugaiba, ahova amúgy nem láthattam volna be soha. Dolgoztunk az alapszabályunkon, pályázatokat írtunk, megismertem minden fontos mechanizmust, ami nélkül ma nem lennék az, aki.
- Volt idő, amikor nagyon elapróztad magad, bárhova ment az ember, te ott voltál és dolgoztál, hol ilyen, hol olyan minőségben. Most pedig, 27 évesen, egy ilyen világszervezet vezetőségében helyet kaptál.
- Nem csak azért mondom, hogy megérte szanaszét hajtanom magam, mert a múlt megszépül, hanem azért, mert tényleg így van. Nekem kifejezetten hasznos volt, hogy lentről indultam, mert ezáltal alakult ki, vagy fejlődött tovább bennem az a szemlélet, hogy a munka előbb-utóbb megtérül és ezért látom sokkal összetettebben a dolgokat. Persze voltak tényleg nehéz időszakok, de nem bánom ezeket egy cseppet sem.
- Amikor elbúcsúztál a Kolonics Alapítványtól, Csabai Edvin elnök megjegyezte, hogy fájó szívvel enged el, ugyanakkor tudta, hogy sokra vagy hivatott és sok sikert kívánt. Hogy ízlik a szövetségi munka? Hiszen most már több mint fél éve a válogatott nemzetközi ügyeit intézed.
- Imádom csinálni, nagyon jó érzés volt, hogy a koppenhágai világbajnokságon már én lehetettem az egyik csapatvezető. Szeretem ezt a sokrétű feladatot, szeretem a nyüzsgést, a megoldandó kihívásokat, azt, hogy idegen nyelven kell beszélni és hogy nagy a felelősség.
- Ha már itt tartunk, milyen nyelveken beszélsz és milyen iskolákat végeztél?
- Angolul beszélek a legjobban, de megy a spanyol és a német is valamelyest, ezeket most mindenképpen felelevenítem. A TF-en pedig sportszervezés, sportmenedzsment és nemzetközi sportkapcsolatok, sportdiplomácia témakörökben szereztem képesítéseket.
- Akkor mondhatjuk azt, hogy minden előképzettséged megvan ahhoz, hogy valóban a sportdiplomácia területén dolgozz, merthogy a tehetséged megvan hozzá, az már eddig is biztos volt.
- Hát, reméljük, így van. De valóban az egyetemi éveim alatt ebben a témakörben tanultam és tényleg már akkor is érdekelt a téma. A nyelvek tekintetében pedig a szüleimet kell dicsérnem, ők ösztönöztek és támogattak mindenben.
- A fiatal korodra már utaltam, 27 vagy, ami ezen a területen tényleg nagyon zsenge kor. Hogy tapasztaltad, van hozzád hasonlóan fiatal bizottsági elnök?
- Á, nincs, de nem csak elnök nincs, hanem tag sem, kivéve a sportolói bizottságot, de ők ugye még aktív versenyzők. A második legfiatalabb is legalább 15-20 évvel idősebb nálam, vagyis tényleg kuriózum a korom.
- A SUP bizottság állandó jelleggel most kezd működni. Ez előnyt jelent vagy hátrányt?
- Hátránya az, hogy minden alapot mi fektetünk le, de ez egyben előny is, hiszen mi tudjuk meghatározni a munkarendünket, a céljainkat és a sportág fejlődésének irányát, ami szerintem egy nagyon érdekes feladat, pláne egy olyan szakágban, amelyik ennyire gyorsan fejlődik.