„Én a sportágamért rajongok”
Besenyei Ádám, a Jövő Reménységei programunk kenus tehetsége ezerrel készül az ifjúsági világbajnokságra, ahol párosban és négyesben is rajthoz fog állni.
Bár a sikeres téli felkészülés után úgy volt, hogy Ádám a párosok mellett egyesben is szeretné kipróbálni magát, erre végül nem került sor. A második válogatón egy váratlan vállfájással is meg kellett küzdenie, így nem volt kérdés, hogy az egyéni számot elengedi annak érdekében, hogy a páros győzelmet ne veszélyeztesse semmi. A döntés jogos volt, hiszen párjával, Horváth Benedekkel fölényes győzelmet arattak, így ők indulnak C2-1000 méteren Pitestiben, és persze C4-500-on is tagjai a magyar egységnek. „Szinte minden stimmel, amit eddig elterveztünk, bár a vállfájással nem számoltam. Sajnos még mindig nem tudott teljesen helyre jönni, de a körülményekhez képest a legjobbat hoztam ki magamból. Szerintem, és a párom, Horváth Benedek szerint is jól teljesítettünk, de úgy gondoljuk, hogy a világbajnokságig sokat tudunk még fejlődni.”
A váratlan fordulatok mellett persze a kiszámítható helyzetekre is fel kell készülnie egy versenyzőnek, mint amilyen a rajt előtti versenydrukk, de Ádámék ebben is nagyon jó úton haladnak. „A C2 1000 méter döntője előtt egyáltalán nem éreztem stresszt, inkább olyan érzésem volt, mintha egy energiabomba lenne bennem, bennünk, ami ki akar szabadulni a verseny alatt. A sportpszichológusommal, Baky Dániellel végzett közös munka eredménye, hogy a stresszhelyzeteket egyre jobban kezelem. És talán annak is, hogy végre elkezdtem megkomolyodni.”
Az mindig egy érdekes kérdés a fiatal sportolókkal kapcsolatban, hogy mennyire tudnak fókuszáltan készülni a versenyekre, hiszen a kötelesség/kikapcsolódás mérlege extrém módon billen az előbbi felé. Nyilván az edzőknek sem könnyű mindig a megfelelő hosszúságúra engedni a gyeplőt, de Ádám válaszait olvasva megnyugodhatunk, nem sok minden vonja el a figyelmét a kenuzásról. „Nem rajongok különösebben semmiért, nem gyűjtök semmit, nincs extra szenvedélyem. Én a sportágamért bolondulok. Szeretek aludni, és persze szórakozni a haverokkal, a válogató után is elmentünk a csapattal iszogatni, szórakozni, megünnepelni a sikeres versenyt, és lent voltam egy napig a Balatonon is. Most egy ideig viszont elmarad a kikapcsolódás, csak készülünk és a vébére koncentrálunk. Nagyon várjuk a világbajnokságot, és mindent meg fogunk tenni, hogy a legjobb eredménnyel jöjjünk haza.” Lehet, hogy a komolyságon – szerinte – van még mit csiszolni, de úgy tűnik, elhivatottságból nincs hiány.
Szerző: Reményi Diána