Terepmaratonnal ünnepelte szülinapját projektmenedzserünk, Bánki Lilla
Bánki Lilla, a Kolonics Alapítvány projektmenedzsere nemrégiben élete első maratonját futotta. Lilla a 23. születésnapjára lepte meg magát ezzel a nagyszerű sportteljesítményre. Büszkék vagyunk Lillára, és azon kívül, hogy boldog születésnapot kívánunk neki, azt is szeretnénk, ha az ő sportszeretetének híre is eljutna azokhoz, akiknek fontos az alapítványunk munkája, hitvallása.
- Lilla, mióta futsz?
- Kajakoztam, így a felkészülés során sokat futottam már korábban is. Ahogy a legtöbb kajakos, én is utáltam futni. Amikor 2018-ban abbahagytam az élsportot, kellett egy fél év, mire újból futócipőt húztam, de erre az időpontra datálnám, hogy elkezdtem futni.
- Nemrégiben egy terepmaraton életed első 41 kilométerét futottad. Miért éppen terepen?
- A terv az volt, hogy októberben a SPAR maratonon futok, azonban nem tartottam ott a felkészülésben. Csáky László - aki az Alapítvány kuratóriumának tagja - említette a Tanúhegyek Trail maratonját és mivel mindenképpen versenykörülmények között szerettem volna futni, ezt választottam. Végül örülök, hogy így alakult, ezzel két legyet ütöttem egy csapásra, kettőt pipáltam ki a bakancslistámon.
- Hogy építetted fel a felkészülést?
- Az első egyetemi vizsgaidőszakomban „kattant” be nálam a futás, mert megtörte a monoton tanulást és segített a stressz kezelésében. Eleinte csak rövidebb távokat futottam, aztán tavaly a vírus és a bezártság alatt kezdtem el egyre többet. Egy éve novemberben a barátnőmmel „viccből” futottunk egy félmaratont. Ekkor tűztem ki célul, hogy lefutom a maratont és ekkor kezdtem el tudatosabban készülni. Alapvetően inkább hegyen szeretek futni, így sokat jártam fel a Hármashatár-hegyre és többször futottam 20-30 kilométereket. A felkészülésben nagyon sok segítséget, illetve sok tanácsot kaptam Csáky Lacitól, amit ezúton is köszönök neki.
- Mit ad neked a futás?
- Azért szeretek leginkább futni, mert nagyon kikapcsol. Sok ember zuhanyzás vagy vezetés közben tud legjobban gondolkodni, hiszen annyira rutintevékenységek, hogy nem kell másra figyelni. Én ezt érzem futás közben. Egy stresszes vizsgaidőszakot a jogon pedig nem tudom, hogyan bírnék ki futás nélkül.
- 23 éves lettél, milyen terveid vannak még futásban? Mennyire inspirálnak a kuratóriumi tagok?
- Igen, a maratont követő napon lettem 23 éves. Ha már előbb említettem, hogy az első félmaratonom után döntöttem el, hogy maratont szeretnék futni, elárulom, hogy az első maratonom után is kitűztem egy újabb célt… Nagyon inspirálnak a kuratóriumi tagok a mindennapjaim során is, ugyanis úgy gondolom, hogy a sportnak és a kitartásnak köszönhetően mindenki nagy sikereket ért el a civil életben is. A kuratóriumi tagok közül többen futottak már maratont és vannak, akik ultrákat is futnak, arról nem beszélve, hogy Noémi – aki az Alapítvány előző projektmenedzsere volt - szintén lefutotta a maratont. Nem szerettem volna kilógni a sorból én sem…