Ludasi Róbert Mesteredző
Edzői életpályája
Ludasi Róbert Kolonics György 12 éves korától kezdve irányította edzéseit, és egy rövid szünettől eltekintve végigkísérte a fiatalon elhunyt olimpiai bajnok karrierjét. Robi 1952-ben született, Budafokon lakott, és egy szomszéd kisgyerek ösztönzésére kezdett kenuzni 1965-ben. Sportolói pályafutásában nagy törést okozott, hogy 19 évesen elvitték katonának. Utána hiába térdelt vissza a kenuba, a két év kihagyást nem tudta pótolni.
Edzői pályája 1979-ben indult klubjában, a Spartacusban, ahol 50-60 gyerekkel foglakozott. 1989-ben került Csepelre, ahová követték tanítványai. Robi egyszerre volt csendes, visszahúzódó és erőteljes, olykor nyers. A Csepelre igazolását egy vita előzte meg, amiért fegyelmit kapott, ezért akkori klubjából el kellett jönnie. Később derült ki, hogy az élet jó irányba terelte, hiszen Csepelen igazi kenuiskolát hozott létre kitartó, áldozatos munkával.
Világ- és Európa-bajnoki címek sora, valamint olimpiai győzelmek kísérték munkáját. Az ő tanítványa volt többek között Kolonics György, Horváth Csaba, Kozmann György, Csabai Edvin, Kiss Tamás, Hüttner Csaba, Györe Attila, Belicza Béla, Szuszkó László, Takács Tibor és még sok más felnőtt- és ifjúsági világ- és Európa-bajnok versenyző. Koló utolsó párostársa, Kozmann György mesélte, hogy Robi nem egyszer a folyami kompok vezetőivel és a Dunán portyázó rendőrökkel is vitába keveredett csak azért, hogy egy-egy edzést zavartalanul levezényelhessen. Ugyanolyan elszánt és már-már fanatikus volt, mint Koló.
Ludasi Róbert így mesélt Kolonics Györggyel való kapcsolatáról az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvben: „Senki se képzelje, hogy valamiféle érzelemdús apa-fia viszony volt. Koló nem volt az a típus, és én sem vagyok az, aki kimutatja az érzéseit. Sőt, meglehetősen nyers és pokróc tudok lenni a versenyzőimmel, bár ez az idő múlásával változott valamicskét. Ha valakit elfogadok, érzi az elfogadást, de képtelen vagyok ezt naponta szavakkal megerősíteni. Koló sem igényelte ezt a fajta törődést. Huszonkét év alatt tökéletesen megismertük egymást, szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és ami a legfontosabb, emberileg és szakmailag is hitelesek voltunk egymás számára. A halálát sosem tudom kitörölni. Nagy törés volt az életemben, mindent megváltoztatott. És nem is nagyon tudok róla beszélni […] Ugyanakkor minden nap itt van velem. Itt, a csepeli vízitelepen. Túljutni rajta, feledni nem lehet.”
Ludasi Róbertet 2021. január 3-án hajnalban, álmában érte a halál. 68 éves volt. „Már nagyon régóta vagyok edző és még hosszabb ideje lent vagyok a Dunán. El sem tudom képzelni az életem máshogy. Ez az én világom […]” – mondta nem sokkal korábban Robi, aki ugyan gondolkozott a visszavonuláson, de nem tudott elszakadni a kenuzástól és a Dunától, csak a halál tudta elválasztani tőlük.
Összefoglalva
- Kolonics György életének 12 éves korától haláláig meghatározó alakja volt
- sportolóként nem tudott kiteljesedni, de az edzői szakma mesterévé vált: kezei alól világklasszis kenusok sora került ki
- szenvedélyesen szerette a munkáját, egy zavartalan edzésért és a tanítványaiért akár összetűzésbe is keveredett
- a Koloniccsal töltött 22 év alatt szoros kapcsolat alakult ki kettőjük között, szavak nélkül is megértették egymást
- szeretett tanítványa a kezei között hunyt el, a fájó emléket sosem tudta elfeledni
Idézetek
„A szigora és a néha kiismerhetetlen vehemenciája pedig összekovácsolta a csapatát, megtestesítette a tökéletes közellenséget, lehetett rá haragudni, lehetett szidni és a módszereit kritizálni. A szerethető oldalát ritkán mutatta meg, mert úgy érezte, hogy a vízitelepen annak semmi helye. A sprőd természetét azonban lassan megszokták a gyerekek.”
„[N]agyon szeretem a munkámat, sokszor a szabadidőmben is lelátogatok a telepre, mert hiányzik a Duna, a víz…”
„Nap mint nap eszembe jut ez a hatalmas siker (az öt számból öt aranyérmet hozó 1995-ös világbajnokság – a szerk.), de nagyon nehéz feldolgozni. Ez a teljesítmény igazolja azt, hogy jó volt, amit eddig csináltam. Hitet és önbizalmat ad és megerősít, hogy érdemes edzőnek lenni.”
„Huszonkét év alatt tökéletesen megismertük egymást, szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és ami a legfontosabb, emberileg és szakmailag is hitelesek voltunk egymás számára.”
„Számomra csodálatos volt végigkísérni a versenyzőmet a serdülőbajnoki címtől, tucatnyi felnőtt világbajnokságon át, az első, majd a második olimpiai bajnoki aranyig vezető úton.”
„Sokszor gondolkodom a sorson, hogy miért ad vagy éppen miért vesz el az életünkből. Egy biztos: nekünk találkoznunk kellett, és szerencsés vagyok, hogy nem mentem el a pillanat mellett.”
Az idézetek forrása:
Nemzeti Sport, 1995. december 1., 5. oldal
Nemzeti Sport, 2000. október 20., 3. oldal
Horváth Péter, Lipiczky Ágnes, Pápay Eszter, 2015. Ahogy tőlünk telt. A kajak-kenu sport sikertörténete. Magyar Kajak-Kenu Szövetség, Budapest. 287. oldal
Tamás Rita, 2022. Koló. Egy kenus legendája. G-ADAM Kiadó, Budapest. 43. oldal
Munkássága
