2007 Duisburg
C-2 500
A verseny leírása
Továbbra sem változott a felállás, Kolonics Ludasi Robóbertnél, Kozmann pedig Szabó Attilánál kezdte a felkészülést az olimpiai kvalifikációs évre. A korábbi évekhez hasonlóan gond nélkül jutottak ki az év főversenyeire, a pontevedrai Európa-bajnokságra, valamint a duisburgi világbajnokságra. A kontinensbajnokságon ezer méteren ezüst-, ötszázon bronzérmesek lettek.
A duisburgi világbajnoki döntők első napján, augusztus 11-én Kolóék nem tudták megvédeni ezerméteres világbajnoki címüket. Pedig a Szegedről ismert kamikaze taktikával rajtoltak, de most a többiek is számítottak erre. A táv végére öten is megelőzték őket: Gille és Wylenzek visszaszerezték világbajnoki címüket a kubai Torres, Aguilar és a lengyel Baraszkiewicz, Tyszynski kettős előtt. Érdekesség, hogy a Horváth, Kolonics párossal korábban nagy csatákat vívó Jedraszko, Baraszkiewicz kettős szétvált, utóbbi ezren, előbbi pedig ötszázon próbálkozott új partnerrel.
A vasárnap délutáni finálékban már ötszázon is ott állt egy lengyel páros a rajtnál. Duisburgban ugyanis, a szokásokkal ellentétben, a kétszázas finálék után rendezték a rövidebb olimpiai táv futamait.
És ekkor Kolóék feledtették az előző napi ezres futamot, amelyet a közvélemény előszeretettel minősített betlinek. Koló utolsó vb-aranya elképesztő küzdelemben született. A táv nagy részében az első hat hajó szinte egy vonalban haladt, talán csak a németek lógtak ki, de a hajrát Kolóék és a románok jobban bírták, a második a Chirila, Cuculici kettős, a harmadik pedig a Gille, Wylenzek duó lett.
„Tegnap az ezres finálét elrontottuk, ennek a győzelemnek már csak ezért is különösen örülök. Lehet, hogy ez volt az utolsó vébém […]” – nyilatkozta boldogan. Ő volt az egyetlen versenyző, aki újra nyerni tudott a tizenkét év után ugyanabban a német városban megrendezett világbajnokságon.
A duisburgi vb-vel még nem ért véget a szezon, mert Kolóék elutaztak felmérni a pekingi terepet, versenyeztek az előolimpián, az ötkarikás játékok helyszínén.
Az év összefoglalva
- párostársával, Kozmann-nal továbbra is külön-külön készültek az előttük álló legfontosabb versenyekre
- a pontevedrai Európa-bajnokságon ezer méteren ezüst-, ötszázon bronzérmet nyertek
- Duisburgban C–2 1000 méteren nem tudták megvédeni világbajnoki címüket, de az ötszázon nyert arany kárpótolta őket
- egyedülálló bravúrt hajtott végre: tizenkét év elteltével újra nyerni tudott az ugyanabban a német városban megrendezett világbajnokságon
- a duisburgi vb után sem volt megállás, máris a pekingi olimpiára koncentrált, amire végül már nem jutott ki
Idézetek
„Nem vagyok már annyira harapós, egyesben nem megyek olyan időket, mint régebben. Párosban ilyen probléma szerencsére nincs. Régebben sokkal többet bírtam, sokkal többet teljesítettem, mostanában már nagyon jó állapotban kell lennem ahhoz, hogy jó időt evezzek, nem tudom úgy kirázni a kisujjamból, ahogy korábban.”
„A pekingi olimpiát megelőző évben megindultak az esélylatolgatások. És érthető volt, hogy a sajtó szemében aranyesélyessé lépett elő a Kozmann, Kolonics páros a szegedi világbajnokságon fenomenális teljesítménnyel megszerzett aranyérem óta.”
„Az ötödik olimpiámon, Pekingben nagyon szeretnék elindulni. Az is motivál, hogy a kiemelkedő eredményeimet elég régen értem el…”
„Természetesen mindig szívesen megyek Duisburgba, szép a környezet, és a pálya is megfelelő.”
„[A]z ezres finálét elrontottuk, ennek a győzelemnek már csak ezért is különösen örülök. Lehet, hogy ez volt az utolsó vébém […]”
„Nem fogom egyszer megfizetni annak az árát, hogy nekem minden sikerül?”
Az idézetek forrása:
Nemzeti Sport, 2007. június 27., 13. oldal
Nemzeti Sport, 2007. augusztus 8., 11. oldal
Tamás Rita, 2022. Koló. Egy kenus legendája. G-ADAM Kiadó, Budapest. 223., 228. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
