2002 Sevilla
C-1 500
A verseny leírása
Az év folyamán rengeteg sérüléssel és betegséggel bajlódott, egy interjúban el is sorolta mindet:
„A legjobb esztendőkben is nyűglődtem ezzel-azzal, de nem éltem át ilyen szerencsétlenkedést még: kézsérülés, arccsonttörés, bokasérülés, influenza, ínhüvelygyulladás – mindettől még a legszívósabb ember is padlóra kerül.”
Itthon viszont továbbra is verhetetlen volt, annak ellenére, hogy az első válogatóra néhány edzés után, saját bevallása szerint ramaty erőállapotban állt oda. Saját magát lepte meg a legjobban, hogy ezren és ötszázon is győzött a válogatókon.
Az augusztus végi sevillai vb-re már ismét jó formába került, de ennek ellenére az ezer méteren a csak a nyolcadik hely jött össze. Az ötszázas döntőben aztán megszerezte az ezüstérmet. Makszim Opaljev már a táv első felében nagyon meglépett, Koló a második helyért vívott nagy csatát, és végül egy méterrel legyőzte a német Andreas Dittmert. A legtöbbször önkritikus Koló a viszontagságos szezon végén megjegyezte:
„Soha nem örültem még ennyire ezüstnek.”
Az év összefoglalva
- közel tíz éve a világelitben
- betegségek, sérülések nehezítették a felkészülését
- itthon továbbra is verhetetlen volt: megnyerte a válogatót C–1 500 és 1000 méteren
- egyesben csak kudarcot hozott számára a szegedi Európa-bajnokság
- győzelemmel felérő világbajnoki ezüstérmet szerzett a „sydney-i távján”, C–1 500 méteren
Idézetek
„Az olimpia után azt mondtam, elég, többet nem fosztom meg magam a hétköznapi élvezetektől. Nem kell semmi rosszra gondolni, pusztán arra jutottam, eztán én is elmehetek raftingolni, biciklizni, és nem kell egy erősebb fuvallattól is óvakodni. Lehet, hogy tévedtem, nem árt, ha egy élsportoló egy kicsit burokban él.”
„A legjobb esztendőkben is nyűglődtem ezzel-azzal, de nem éltem át ilyen szerencsétlenkedést még: kézsérülés, arccsonttörés, bokasérülés, influenza, ínhüvelygyulladás – mindettől még a legszívósabb ember is padlóra kerül.”
„Az Eb-n ezren már jókora leckét kaptam, és ez finoman fogalmazva, nem használt az önbizalmamnak. Hiába érdekelt elsősorban az ötszáz egyes, három riválisom úgy megvert, hogy esélyem sem volt dobogóra kerülni. Aztán a kétszázas négyessel szerzett ezüst értéke is devalválódott, hisz a többi kvartett nyert.”
„Nagyon furcsán éreztem magam Szegeden, mindenki élvezte a versenyt, én meg alig vártam, hogy vége legyen […] Engem már akkor a világbajnokság foglalkoztatott, tudtam, hogy nekem ezúttal csak Sevillában nyílik alkalmam a javításra.”
„Soha nem örültem még ennyire ezüstnek.”
„[A] finisben néha elátkozom az állhatatosságomat, amikor az oxigénhiánytól halálközeli élményeim vannak. A dobogón aztán rendre kárpótol a magaslati levegő.”
Az idézetek forrása:
Nemzeti Sport, 2002. szeptember 7., 20. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
