Már a szezon elején kiderült, hogy a Horváth-Kolonics páros nem tud megújulni. A válogatókon az addig kétszázon eredményes Buzál Miklóssal próbálkozik, de nem csak a Pulai-Novák kettős győzi le őket, hanem Hüttner és Fürdök is. Egyesben meg ezer méteren kap ki az olimpia évében mindig föltámadó Zalától. Ötszázon viszont megnyeri mindkét válogatót bár Hoffmann a másodikon nagyon megszorítja. Így a sydney-i olimpiai az egyetlen világverseny Koló hosszú pályafutása során, ahol csak egy számban indul.

Az ötszázas döntőket az olimpia utolsó napján, október elsején, vasárnap rendezik. Azonban nem a kiírás szerinti reggel kilenckor kezdődnek, hiszen óriási szélvihar fogadja a versenyzőket és a nagyszámú közönséget a Penrith tavon. Először egy órával halasztják el a döntőket, majd fél tizenkettőre írják ki az első versenyt, de a szél csak nem lankad. Még az a lehetőség is felmerül, hogy hétfőre halasztják a döntőket, s így példátlan módon, egy nappal meghosszabbítják az ötkarikás játékokat. Végül délután háromkor csak elkezdődnek a futamok, igaz még mindig óriási szembeszélben. Ez a huzavona az olyan rutinos versenyzőknek kedvez, mint Koló, akinek a szembeszél sincs ellenére. Meg az sem, hogy időben több mint fél perccel meghosszabbodik a táv. Általában egy perc ötven másodperc alatt teljesítik a legjobb kenusok az ötszáz métert, most kettő perc huszonnégy másodperc elegendő hozzá, mintha hatszázötven métert kellene evezni szélcsendben.

Az összes nagy ellenfél felsorakozik a rajtnál: az előző napon ezer méteren győztes német Andrea Dittmer, valamint az előző olimpia és világbajnokság mindkét olimpiai számának győztese a cseh Martin Doktor és az orosz Maxim Opaljov.