1998. Szeged 1. rész
C-2 500 | C-2 1000
A verseny leírása
Az év során a kenuk több mint harminc éve megszokott formája megváltozott. Ezután a préselt fa helyett az űrtechnikából átvett karbon-kevlár anyagból készültek a legjobb kenuk. Egy lengyel hajóépítő műhelyben rájöttek, hogyan lehet kijátszani az előírásokat. Magasabbra helyezték a legszélesebb pontot, így a hajó keskenyebb, áramvonalasabb lett. Már 1997 végén megjelentek az új hajók, a válogatók előtt keletkeztek is feszültségek ebből. Ekkor még a dán gyártó is megpróbálkozott egy keskenyebb fahajóval, ebben indult Belicza mindkét válogatón, a nagy ellenfél Pulai viszont csak a második válogatóra szerezte be. A nemzetközi versenyeken kiderült, hogy az új fakenu sem tartja a lépést a lengyel gyártmányú kevlárcsodákkal, ezért Koló már abban indult a második válogatón.
Zsenialitására jellemző, hogy pillanatok alatt meg is szokta a más stílust követelő új hajót, meg is szerezte az ötszáz egyes indulási jogát. Beliczának viszont gondjai akadtak a dán kenunál labilisabb lengyellel. Ezért, illetve Belicza ezer négyes indulása és Kolóék ötszáz párosa miatt, a csepeli klasszisok megcserélték az egyes számokat. Belicza indult ötszázon, Kolonics ezren.
Nagyon kijárt már Magyarországnak egy kajak-kenu világbajnokság, hiszen 1954 óta ott volt a világ élvonalában. A probléma az volt, hogy a „legreálisabb”, tehát legkevésbé szeles szolnoki pálya keskenyebb annál, mint ami megfelelt a nemzetközi szövetség elvárásainak. A szegedi világbajnokság sem hozott minden versenyen reális végeredményt, mert a kenuzásban a természeti erők is befolyásolják egy-egy futam alakulását.
A döntők első napján, szeptember 5-én, szombaton az ezres futamokat rendezték meg. Koló különösebb gond nélkül jutott be a hosszabb távú egyes döntőjébe, még az éremesélyes versenyzők közé is számolhattuk. Sajnos a döntő napján balos szél fújt. A jobbos Kolónak ezért többet kellett kormányoznia. Ráadásul szemből fújt a szél, s ez így együtt azt jelentette Szegeden, hogy az alsó – egyes, kettes, hármas – pályák szélcsendesebbek voltak, Koló viszont a kedvezőtlen hetesen rajtolt. Mindezt még az is tetézte, ahogy Koló több nyilatkozatában is leszögezte, hogy az ötszázat jobban szereti, mint az ezret, mert az utóbbi sokkal jobban fáj. Nem mintha egy ilyen korszakos klasszis mentegetőzésre szorulna. Ő maga nem is panaszkodott a körülményekre a nyilvánosság előtt, inkább magát okolta a számára csalódást jelentő hetedik helyért.
Az év összefoglalva
- 30 év után a megszokott fakenukat elkezdték felváltani a modern technológiával készülő, karbon-kevlár anyagú hajók
- a más-más technikát igénylő, eltérő kenuk közti különbséget hamar áthidalta, kezdetben mindkét típusban eredményesen tudott versenyezni
- végre hazai rendezésű világbajnokságon evezhettek klasszis kenusaink, de a szegedi pályán nem csak egymással, a természeti erőkkel is meg kellett küzdeniük
- öt év után indult újra egyesben vb-n: C–1 1000 méteren állt rajthoz, noha az 500 méteres távot jobban kedvelte
- a kedvezőtlen körülmények ellenére is csak magát okolta a csalódást keltő egyesbeli hetedik helyért
Idézetek
„Hiába az egyéni ambíciók, egyelőre a páros tűnik biztosabb éremszerzési lehetőségnek, de a kisördög nem alszik… Újra és újra felébreszti Kolonicsban az egyes siker utáni éhségét, ami a szakemberek szerint jogos igény.”
„Immár biztos, hogy ezen a távon (1000 méter – a szerk.) párosban nem lesz ott a vb-n az olimpiai és világbajnok Horváth, Kolonics duó. Sorozatát az Ipacs Endre, Zala György páros szakította meg. […] Kolonicsék 1995 és 1997 között uralták ezt a számot, idén új időszámítás kezdődött…”
„Nekem az is ajándék volt, hogy eddig vele evezhettem. […] Megértem, hogy egyest is akar menni, hiszen a világ legjobb kenusa. A páros pedig most amúgy sem az igazi. […] A párosról, persze, nem mondtam le, egy számot mindenképpen szeretnék megtartani, azt, amelyik Gyurinak a legjobb.”
„A nemzetközi versenyeken sajnos csak ötszáz méteren indultam, nem ismerem az ezres mezőnyt. […] A versennyel kapcsolatban teljesen sötét a kép, hiszen az új lengyel hajó, a Star Light mindent megváltoztatott, nem tudni, ki indul ebben. […] Hiába lapátoltam nagyon jó időt Szegeden, lehet, hogy mások is képesek ugyanerre ezzel a nagyszerű hajóval.”
„Ki kell tapasztalnunk, hogy mit bírok én, és mit bír ki a párosunk. […] Jó alkalomnak tűnik, hogy most váltsunk, hiszen a párosunk nem tökéletes, az olimpiáig viszont még van időnk megtudni, hogy mi az igazán jó felállás. A párost semmiképpen sem adjuk fel, talán éppen ezen a vébén derül ki, hogy melyik irányba kell orientálódnunk.”
„Csalódott vagyok, megfordult a fejemben, hogy érdemes volt-e kockáztatnom. […] Sokan mondják, hogy ne adjam fel, hogy képes vagyok a sikerre. […] Még nem tudom, mi lesz…”
Az idézetek forrása:
-
Nemzeti Sport, 1998. július 4., 18. oldal
-
Nemzeti Sport, 1998. július 12., 15. oldal
-
Nemzeti Sport, 1998. augusztus 10., 9. oldal
-
Nemzeti Sport, 1998. augusztus 14., 11. oldal
-
Nemzeti Sport, 1998. szeptember 2., 9. oldal
-
Nemzeti Sport, 1998. szeptember 6., 10. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
