1995. Duisburg – 2.
C-2 200 | C-2 500 | C-2 1000 | C-4 200 | C-4 500
A verseny leírása
Ebben az időszakban már az ötszáz méterre koncentráltak inkább. A táv vb-fináléjában el is kezdődött a két gigászi egység – az atlantai olimpiai döntővel együtt – kétfelvonásos küzdelme. Koló erről a döntőről is megemlékezik szakdolgozatában, sőt párosuk titkáról is elárul egyet s mást.
„Ezen a távon sikerült megszerezni 1993 után a második világbajnoki aranyérmünket […] Legnagyobb ellenfelünkkel, a korábbi évek verhetetlen szovjet párosával még nem versenyeztünk 500 méteren, így egy taktika marad, a már említett »kamikaze« iram, amit még végig bírunk. A rajt utáni csapásszámunk 200 méterig 70-75-ös volt percenként, ennek megfelelően mintegy félhajónyi előnyre tettünk szert, ami a táv végéig megfogyatkozott, de bő három tized másodperces előnnyel vertük az általunk – és minden kenus által – csodált moldáviai párost.”
A harmadik a Dittmer, Kirchbach kettős lett mindkét olimpiai távon.
„Technikánk – Ludasi Róbertnek köszönhetően – mit sem változott, a hajónk a nagy kocsizás ellenére is ugyanúgy fut, mint régen, szinte meg sem mozdul az orra. Mindketten ugyanolyan mértékben fordulunk el, és a csípőnk is ugyanakkora utat tesz meg egy húzás alatt.”
Ahogy az ötszáz párosban, úgy a kétszáz és ötszáz négyesben Szabóval és Hoffmann-nal kiegészülve, és a kétszáz párosban is rajt-cél győzelmet arattak. A négyesekben a románok és a csehek szorongatták a mieinket többé-kevésbé, a rövid páros számban pedig a németek specialistái, Zereske és Eschelbach. Kolóék aranyai mellé Pulai Imre az olimpiai egyesekben nyert egy aranyat és egy bronzot, valamint az ezer méteren induló Boldizsár, Novák, Hüttner, Zala összeállítású négyes egy ezüstöt, tudatosítva a világgal a magyar kenusport hegemóniáját.
Egy világbajnokságon öt aranyat nyerni egyedülálló bravúrnak számított. Ezt a hihetetlen csúcsot tizenegy év múltán a magyar kajak-kenu sport hasonlóan legendás klasszisai, Kovács Katalin és Janics Natasa tudta felülmúlni. A 2006-os szegedi világbajnokságon hat számban, az ezer-, az ötszáz és a kétszáz méteren versenyző párosban, valamint négyesben nyertek a magyar lányok. Ezt a sikersorozatot Kolonics még mindig mint eredményes csapattárs nézte végig, sőt neki éppen Duisburg után, azaz ugyancsak tizenegy év elteltével sikerült újra győznie párosban, akkor már Kozmann György társaságában. De ez már egy másik történet, addig még Horváthtal meneteltek egészen az atlantai olimpiáig és még tovább.
Az év összefoglalva
- a szuperpáros az ezer méter megnyerése után ötszázon is vb-aranyérmes lett
- a korábbi évek verhetetlen duóját bő három tized másodperces előnnyel győzték le
- négyesben a legnagyobb hazai ellenfelükkel, a Szabó, Hoffmann párossal térdeltek össze és arattak sikert
- a duisburgi vb-n sporttörténelmet írtak: mind az öt számukban aranyérmet nyertek
- az esztendő végén, az Év sportolója választáson megnyerték a csapatok versenyét, megelőzve a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutó Ferencváros labdarúgócsapatát
Idézetek
„[A]z országos bajnokságon is csak négy számban indultunk, még azt se tudtam, milyen öt számban versenyezni. De bíztam abban, hogy sikerülhet… Igaz, sokan mondogatták, hogy lehetetlen.”
„Amikor az elsőt megnyertük, arról beszéltünk Indiánnal, hogy most már nem fogunk rossz szájízzel hazamenni. Aztán győztünk még háromszor, de az utolsó szám előtt egyszerűen nem volt időnk felszabadultan örülni, csak a négyes után. Akkor ugrottunk be a vízbe […]”
„Némán nézte a kollekciót […], és próbálta ízlelgetni a szavakat: nyolcszoros világbajnok vagyok, nyolcszoros világbajnok vagyok, nyolcszoros világbajnok vagyok. Abban bízott, hogy ha sokszor ismételgeti, akkor el is fogja hinni. De ez a taktika most nem vált be.”
„A magyar küldöttség kilenc aranyéremmel zárt és nyerte meg az éremtáblázatot, amit egyébként Koló és Indián is megnyert volna.”
„Talán nem túlzás, ha ezt az évet a magyar kajak-kenu évének nyilvánítjuk.”
„Ebben a szép sikerben egy probléma van, az, hogy amikor jövőre vízre szállok, eszembe jut, hogy tőlem, pontosabban tőlünk most már csak elsőségeket várnak.”
Az idézetek forrása:
-
Nemzeti Sport, 1995. október 7., 9. oldal
-
Nemzeti Sport, 1995. december 27., 6. oldal
-
Tamás Rita, 2022. Koló. Egy kenus legendája. G-ADAM Kiadó, Budapest. 99–101. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
