1995. Duisburg – 1.
C-2 200 | C-2 500 | C-2 1000 | C-4 200 | C-4 500
A verseny leírása
Hősünk a párosra koncentrált jobban 1995-ben. Sőt, ekkor már 1000 méteren is ő térdelt be Horváth Csaba mögé Takács Tibor helyett. A vb-kvalifikáció azonban most sem volt egyszerű. Szabó és Hoffmann szívós ellenfélnek bizonyult, ezúttal az első válogatót nyerték meg ötszázon, de a második válogatón és a szétlövésben Ludasi Róbert tanítványai győztek. Kétszázon ugyancsak Szabóék, ezren az előző évi világbajnokság ezüstérmesei, Boldizsár és Novák bizonyultak méltó ellenfélnek. Mindkét távon a Horváth, Kolonics páros vívta ki a duisburgi indulás jogát, négyesben pedig két világklasszis páros térdelt össze 200 és 500 méteren: Horváth, Kolonics, Hoffmann, Szabó sorrendben.
Az első duisburgi erőpróba viszonylag ismeretlen terepen találta meg a szuperpárost, ezer méteren. A verseny krónikájáért ismét Koló szakdolgozatába lapozunk.
„Látványos versenyben szereztük meg az aranyérmet. A verseny előtt úgy építettük fel a távot, hogy nagyon erős kezdés után olyan iramra állunk rá, amit még éppen végig bírunk, és ha tudunk, az utolsó 200 méternél még egyszer iramot váltunk.
Mind az elő-, mind pedig a középfutamokban ez volt a taktikánk. Ezt azért hangsúlyozom, mert a péntek délelőtti középfutamban a román egység – Borsan, Glavan – mellé soroltak minket. Erősen kezdtünk, de a románok – annak ellenére, hogy mi az előre eltervezett taktikával versenyeztünk – »leutaztak« minket, és az utolsó kétszáz méter megkezdése előtt tudtuk ismét átvenni a vezetést […].
A rajtot követően megismétlődött az előfutamban zajló szituáció, azzal a különbséggel, hogy a moldáv kettős – Renyejszkij, Zsuravszkij – is előttünk hagyta el a féltávot jelző bójasort. Itt egy kicsit megindítottuk a hajót és felzárkóztunk a második helyre, de még ekkor is volt mintegy háromnegyed hajó hátrányunk […] Hétszázötven méternél Csaba »nyögött« egyet, amire én a megbeszélt módon próbáltam megindítani a hajót. Kilencszáz méternél utolértük, majd a célig mintegy 2 méteres előnyt szereztünk ellenfeleinkkel szemben.”
Az év összefoglalva
- az egyest háttérbe szorítva inkább a párosra koncentrált
- kiélezett küzdelemben vívták ki Horváthtal a vb-indulás jogát
- a páros számára viszonylag ismeretlen volt az ezerméteres táv, de a látványos küzdelemben aranyérmet nyertek
- jól felépített versenyzésüknek köszönhetően mintegy 2 méteres előnnyel eveztek a célba
- az itt is alkalmazott kamikaze taktika többször is a dobogóra segítette őket
Idézetek
„Minden versenyen nyerni akarok. Ha itthon, egy hatodrangú viadalon indulok el, akkor is a győzelem a célom. És félek a fájdalomtól, a kudarctól. Ez az érzés is előre hajt.”
„Sokan úgy vélik, részemről nagy lemondás, hogy nem indulok egyesben. Ez nem így van. Egész évben rettentő keményen készültem, edzésen jobb időt mentem, mint két éve, amikor világbajnoki második lettem, de ez is kevés volt ahhoz, hogy Pulait megverjem. Akkor meg minek erőltessem?”
„Most nem az egyes kiegészítője a páros, hanem fordítva. Nagyon jól együtt vagyunk Indiánnal. És tényleg a lelkem legmélyén a párost tartom a fő versenyszámomnak.”
„Annyi kihívás van a párosban is, olyan jó érzés egy másik emberrel a hajóban nyerni, akivel együtt hajtasz és gürizel, hogy tényleg valami nagyon hátsó polcra raktam az egyest. Talán egyszer nyerek ott is, de nem biztos.”
„Indián hátranyúlt Kolóhoz egy pacsira, de sok idejük nem volt ünnepelni, irány vissza a stégre, mérlegelés, egy gyors masszázs, felevezés a rajthoz, és már indult is a következő finálé.”
„[E]gyikünk sem extrán erős, viszont jó a technikánk. És hát az is igaz, hogy kiegészítjük egymást. Két Kolonics nem érne el ekkora sikereket, mint ahogyan két Horváth sem. Így együtt azonban tudunk nyerni.”
Az idézetek forrása:
-
Nemzeti Sport, 1995. október 7., 9. oldal
-
Tamás Rita, 2022. Koló. Egy kenus legendája. G-ADAM Kiadó, Budapest. 93., 95., 99. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
