1993. Koppenhága világbajnokság
C-2 500 | C-4 1000 | C-1 500
A verseny leírása
A kevésbé sikeres olimpia után párjával, Horváthtal próbálkozott, de az egyest sem adta fel. Jellemző a magyar kenusport erejére, hogy egyik műfajban sem mehetett biztosra a hazai vizeken (Szolnokon, a Holt-Tiszán; a szegedi Maty-éren vagy Fadd-Domboriban).
Már május végén sejteni lehetett, hogy az 1993-as év végre meghozza Koló nemzetközi áttörését is. A Fadd-Domboriban rendezett nemzetközi versenyen mind a három egyes számban győzött, sőt az 500 méteres kettest is megnyerték Indiánnal.
1993. augusztus 28-a, szombat. Ezen a napon koronázták meg a kenuzás egyik legnagyobb virtuózát.
Koló első száma az ötszáz egyes volt. Az öt méter és húsz centiméter hosszú, és legszélesebb pontján – a deltájánál – hetvenöt centiméter széles hajóban küzdött meg riválisaival, akik általában jóval magasabbak voltak nála. Közülük is kiemelkedett a bolgár olimpiai bajnok, Nyikolaj Buhalov.
A nagyobb termetű kenusok lerajtolták Kolót, de aztán ragyogó technikájával lehagyta a vetélytársakat. Háromszáznál már csak a bolgár volt bajnokunk előtt, de egy apróbb billenés miatt őt már nem tudta megközelíteni, így maradt a második helyen. Hat év után osztottak érmet magyar kenusnak az ötszáz méteres egyesben, Szabó Attila bronza óta. Arany csak egyszer jutott magyar versenyzőnek ebben a számban a világbajnokságokon – Darvas Miklósnak, még 1973-ban.
Kolónak azonban nem volt ideje ezen meditálni, mert az egyes után alig egy órával már a hat méter és ötven centiméter hosszú kettes kenuban, Horváth Csaba mögött térdelve volt jelenése a rajtvonalnál. Egy ütőképes kenupáros nem úgy alakul, hogy két jó egyes menő betérdel egymás mögé. Először is egy pároshoz szükség van egy bal oldalon húzó és egy jobb oldalt lapátoló kenusra, de arra is, hogy a technikájuk összecsiszolható legyen. Nos, Gyuri és Csaba esetében minden stimmelt, ahogy előbbi fogalmazott:
„Rendkívül jól alkalmazkodtunk egymáshoz, amit az is bizonyít, hogy az éves felkészülés közben keveset evezünk kettest, mert hamar ráérzünk egymásra.”
A nagy páros első világbajnoki döntőjében más taktikára volt szükség, mint a Szabó és Hoffmann elleni hazai válogatókon, amikor hátulról versenyezve, a hajrában előzve győztek. A vb-n viszont inkább a hosszabb távokon erős párosokat kellett legyőzni C–2 500 méteren, így már a rajt után az élre álltak, és háromszázig folyamatosan növelték előnyüket egy hajónyira, amelyből felet meg is tartottak a célig. A további érmeket a dánok többszörös világbajnok párosa, Nielsson és Frederiksen, valamint a következő évek nagy ellenfelei, a németek egysége, Dittmer és Kirchbach vitte el.
A délutáni ezres finálék utolsó felvonásában ismét ott volt a rajtnál Kolonics. A négyesben elöl a balos Bohács Zsolt diktálta az iramot, aki négy éven keresztül volt verhetetlen tíz kilométeren egyesben, mögötte jobb térden Gyuri helyezkedett el, majd újra egy balos, az egyesbeli nagy ellenfél, Pulai „Sumák” Imre, leghátul, a kormányos pozíciójában jobb oldalon pedig a csepeli klubtárs, Takács Tibor (Pulai az 1000 egyes döntőjében hetedik, míg a Takács, Horváth páros ugyanezen a távon ötödik lett).
A magyar egység sokáig a mezőnyben evezett, hétszázötvennél a második helyen haladt, még mindig több mint fél másodperccel lemaradva az oroszok mögött. Ekkor a Kolonics, Pulai, Takács „gépház” megindította a hajót, Bohács megemelte a csapásszámot, és a táv utolsó negyedében, majdnem három másodpercet verve a legnagyobb riválisra, több mint egy hajóhosszal nyertek.
A magyar kenusport színvonalát jelzi, hogy a Dániában ötszáz és ezer méteren győztes négyesekben nyolc klasszis kenus térdelt. Az ötszázas világbajnok a Boldizsár Gáspár, Szabó Attila, Hoffmann Ervin, Novák Ferenc összeállítású kvartett lett. Ráadásul az olimpiai bronzérmes Zala György ki sem jutott a világbajnokságra. Koló ebben az évben nagy sorozatba kezdett: 2007-ig – egy kivétellel – mindig éremmel tért haza az év legnagyobb világversenyéről. A magyar kenusok 2000-ig tartó sikerkorszaka szintén 1993-ban kezdődött.
Az év összefoglalva
- nemzetközi áttörést hozott az év: a világ megismerte a Kolonics nevet
- hat év után született újra magyar vb-érem C–1 500 méteren
- újraalakult az 1992-es olimpiára szétszedett Horváth, Kolonics páros
- 21 évesen hatodmagával a világbajnokság legeredményesebb versenyzője lett
- megkezdődött a magyar kenusok nemzetközi sikersorozata
Idézetek
„Úgysem tudtam volna megverni az óriás bolgárt, csak annyi történt volna, hogy szorosabb a befutó. Nagyon boldog vagyok, életem első érmét szereztem világbajnokságon, méghozzá ezüstöt.”
„Azt álmodtam, hogy két aranyat és egy ezüstöt nyerek, de elvesztem az érmeimet…”
„Rendkívül jól alkalmazkodtunk egymáshoz, amit az is bizonyít, hogy az éves felkészülés közben keveset eveztünk kettest, mert hamar ráérzünk egymásra.”
„[É]rezte Indián, hogy a Kolóval alkotott párosa különleges. Látott már sok mindent a kenuzás világában, éppen ezért értékelte nagyra, hogy Koló nem nyomja le. […] A bizalmon alapult a kapcsolatuk a parton, és a bizalom működtette a párost a vízen.”
„A célba érkezés utáni arckifejezésükben és az eredményhirdetést kísérő mosolyukban minden benne volt, […] a gyötrelem, a szenvedés, a fájdalom, az egymásra találás öröme, a boldogság, az elégedettség és a kételyek hátrahagyása.”
„[A]zt is látta, hogy egy olyan világ van kialakulóban, amelyben kifizetődőbb a csibészség, mint a becsületesség. […] Koló ettől viszolygott. […] Ha akart volna, akkor sem tudott volna csalni. Képtelen volt becsapni másokat, és saját magával is mindig őszinte volt.”
Az idézetek forrása:
Nemzeti Sport, 1993. augusztus 29., 8–9. oldal
Tamás Rita, 2022. Koló. Egy kenus legendája. G-ADAM Kiadó, Budapest. 78., 80–81. oldal
Videó a versenyről
A verseny plakátja
