Ma 30 éve
Ma 30 éve diadalmaskodott az atlantai olimpián C2-500 méteres versenyszámban a Horváth Csaba – Kolonics György alkotta kenupáros. Indián és Koló minimális, 36 ezredmásodperc előnnyel ért célba a moldáv Nikolai Zsuravszkij – Viktor Renyejszkij egység elött.
Hamarosan Indián egy nagyinterjú keretében osztja meg gondolatait többek között erről a győzelemről is.
Addig is fogadjátok szeretettel a Kolonics György Alapítvány elnökének dr. Bognár Viktor visszaemlékezését az atlantai versenyről:
„Indián és Koló párosa a ’95-ös duisburgi csodaszámba illő világbajnoki szereplést /5 versenyszám – 5 aranyérem/ követően az ország favoritjává vált. Úton-útfélen mindenki biztosra vette, hogy ez az a páros, amely egy év múlva is hengerelni fog az olimpián, akár mindkét távon bezsebelve az aranyérmet. Ennek megfelelően én is nagy bizakodással vártam a játékokat. A döntőket központi helyen az Olimpiai Csarnokban kajakos, kenus sporttársakkal néztük közösen, külön öröm volt, hogy köztünk volt atyai tanítómesterünk Wichmann Tamás is.
Augusztus 3-án szombaton az 1000 méteres döntőket rendezték. A magyar hajó utolsóként csorgott be a rajtállásba, miközben a szívünk a torkunba dobogott. Mindenkire sokkolóan hatott, hogy a rajtot követően a románok mennyire elléptek a mezőnytől, féltávnál majd egy hajóval vezettek a szöuli győztes Zsuravszkij- Renyejszkij, Indi-Koló és a németek elött. A táv második felében ez a távolság egyre csökkeni látszott, lelki szemeink elött már úgy tűnt, hogy felzárkózva az élen haladunk, azonban a bugyirózsaszínű hajóban versenyző Dittmer-Kirchbach egység fantasztikus hajrájára nem volt ezen a napon ellenszer és a román Borsan-Glavan egység is tudott újítani. Bár a bronzérem is csodálatosan tud csillogni (mint nem adnánk manapság egy ilyen eredményért), de szó, mi szó az előzetes várakozásunkhoz képest egy csöppet csalódottak voltunk. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy másnap jön el a mi napunk.
És lőn, Kőbán Rita győzelme remek hangulatot varázsolt a csarnokba, amit Ábrahám Attila ajándék sörköre tovább fokozott. Öröm volt nézni ahogy elrajtoltunk és magabiztosan uraltuk a mezönyt, csak a szovjetből moldávvá vált legények tartották jól a tempót, ők azonban túl jól. Ezt ülve már nem lehetett tovább nézni, mindenki talpra ugrott, ilyen finist még sosem láttunk, ahogy Indán berúgta a hajót a célvonalra. Azonban Vitray sopánkodása („Nem tudom, nem tudom”), illetve Zsuravszkij- Renyejszkij önfeledt öröme kissé elbizonytalanított mindenkit. Közelről mutatták ahogy Indi tanácstalanul néz hátra a keresztmerevítőlécen ülve pihegő Kolóra, majd a befutó kikockázása sem adott teljes bizonyosságot, azonban másik oldalról (reverse angle) nézve a lassítást már egyértelművé vált a győzelmünk. Ritkán tapasztalható eufória lett úrrá rajtunk egymást öleltük örömünkben, Tamás szemében is könny csillogott, felejthetetlen, életünket meghatározó pillanatok voltak ezek, amit hol máshol, mint Tamás Kazinczy utcai emblematikus kocsmájában tettük még teljessebbé.
Az olimpiai csapat érkezését követő szurkolói fogadásra a BS-ben került sor, ahova Brácsával mentem köszönteni korunk hőseit. Kolóra érmeivel a kezében találtunk rá. „Ezt nektek nyertem” – mondta és az érmeket a kezünkbe nyomta.”
Az olimpiai döntőt az alábbi videóban tekinthetitek meg: