„Egy generáció nőtt fel Koló halála óta”
Már igazán kisüthetne a Nap… 2026. július 15-ét írunk, az ország esőre ébredt. Csakúgy, mint tavaly, és csakúgy, mint 2008-ban. Igen, 18 éve, a magyar sport egyik legborúsabb napján. Azóta egy generáció nőtt fel, sokan éppen leérettségiztek, a felvételi ponthatárokat várják. De Koló legendája örök, idén, szerda este ismét százak ültek hajóba és gyújtottak fáklyát az emlékezetére. Délutánra még a Nap is kisütött, a naplementében Koló is lekacsintott a csepeli vízitelepre, a Kis-Dunára, a Kolonics-sétányra…
Kolonics György 2008. július 15-én hunyt el, ötödik olimpiájára készült; kétszeres olimpiai-, 15-szörös világbajnok éremesélyesként. Halála egy egész nemzetet megrázott, még aznap gyertyát gyújtottak a tiszteletére. Mindez 18 évvel ezelőtt történt, azóta a csepeli klub, majd bekapcsolódva a nevét viselő Kolonics György Alapítvány fáklyás emlékevezést szervez minden évben azon a napon, alkonyatkor.
A Csepeli Kajak-Kenu Egyesület vízitelepe este hét után kezdett benépesedni, érkeztek minden korosztály képviseletében; vízre szálltak a kis kajakosok, kenusok, az őszbe forduló egykori sporttársak, amatőr vízitúrázók; csak jöttek-jöttek a sárkányhajók, indiánkenuk, SUP-ok, a vendéglátók egy több mint 50 éves, hétszemélyes fa kenuja is előkerült a Hollandi úti csónakházból.
Az eseményen szerepet vállalt a pekingi olimpiai bajnok kenus, Vajda Attila és Sipos Tamás, az Irigy Hónaljmirigy és a SingSing frontembere, az alapítvány jószolgálati nagykövete, akik az UTE kiskenusaival – Schmidt Dániel edző tanítványaival – karöltve egy különleges zenei összeállítással tisztelegtek Koló emléke előtt.
A résztvevőket elsőként dr. Bognár Viktor, a Kolonics György Alapítvány kuratóriumának tavaly megválasztott elnöke köszöntötte. Emlékeztetett, hogy Koló 1988 őszén tette át székhelyét Csepelre a budafoki Budapesti Spartacusból edzőjével, Ludasi Róberttel és négy edzőtársával, majd 20 éven át itt töltötte idejének jelentős részét nap, mint nap.
Ludasi Róbertről megemlékezve kitért rá, hogy a tavalyi budafoki „Kolonics a sportlegenda” emlékkiállításon derült fény arra, hogy a kiállításnak helyt adó budafoki Magdolna Udvar területén korábban kialakított szolgálati lakások egyikében nőtt fel a mesteredző, ahol tervek szerint szeptember elején emléktábla-avatásra kerül sor. „Ludasi Róbert versenyzői az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon összesen 106 alkalommal álltak dobogóra, így nem kérdés, alapítványunk fontos feladata, hogy Koló mellett edzőjének, Robinak az emlékét is ápoljuk.”
„Napra pontosan egy éve találkozhattunk itt utoljára július 15-én, ahogy tesszük ezt minden évben 2008 óta. Ha jobban belegondolunk, 18 év telt el azóta, ami azt is jelenti, hogy felnőtt egy generáció, akik idén érettségiztek és most talán izgatottan várják a felvételi ponthatárokat. Az alapítvány elsődleges célja nem lehet más, mint hogy ezek a srácok is megismerjék és pontosan tudják, milyen ember volt valójában Kolonics György” – tette hozzá az elnök, aki arról is beszámolt, hogy az alapítvány kuratóriumához idén csatlakozva a vb-ezüstérmes Korisánszky Dávid személyében a fiatal generáció tagját köszönthetjük.
Kozmann György – aki az athéni olimpián Kolóval párosban lett bronzérmes – a legendával közösen edzett azon a júliusi napon. „Az alapítvány munkássága olyan fontos dolgokat közvetít a gyerekek felé – és nekünk ők a legfontosabb célközönségünk –, hogy lássák azt az emberi és sportolói nagyságot, amiket Koló hordozott. Tudjuk, Koló milyen eredményeket ért el, de legalább annyira fontos, hogy milyen ember volt. És nagyon fontos dolog embernek maradni, ilyen magasságokat elért sportolónak is. Sok erőt kívánok az alapítványnak, hogy ezt az üzenetet átadja minél szélesebb társadalmi rétegeknek” – fogalmazott a kuratórium tagja.
Kárai Péter, a szövetség alelnöke az alapítvány kiemelkedő jószolgálati tevékenységével kapcsolatosan a július 16-án 10 éves jubileumot ünneplő, Jövő Reménységei-programról is beszélt. „Tíz éve, hogy Tótka Sándor felajánlotta a Séra Miklós-emlékversenyen nyert pénzjutalmát a Kolonics Alapítvány valamely programjának. Ezután találtuk ki Csabai Edvin akkori elnökkel a Jövő Reménységei-programot, amely fiatal, tehetséges, jól tanuló sportolókat támogat. Most ott tartunk, hogy július 16-án indul a tizenegyedik gyűjtés; az első tíz évben közel 30 millió forint gyűlt össze 493 adományozótól, ami 104 sportoló támogatását szolgálta. Ez Koló szellemisége nélkül nem jött volna létre. Bízom benne, sikerül nagyságrendileg ötmillió forintot idén is összegyűjteni, és szeretnénk ebből 14-16 tehetséges fiatal sportolót támogatni, akik szintén példaképekké válhatnak” – emelte ki a kurátor.
Az emlékevezéssel kapcsolatos technikai tudnivalókat Reményi Péter kurátor osztotta meg, az evezés „ceremóniamestere” Csáky László – szintén kurátor – volt.
Este tíz óra lett, miután a hajósok visszaértek a csepeli stéghez, kikötés előtt azonban több mint kétszáz torokból szólalt meg Koló tiszteletére a Magyar Himnusz, majd csöndesen elhalványultak a fáklyák.
De ugorjunk vissza néhány órát az időben. Szerda reggelre Csepel Önkormányzata néma főhajtást szervezett a Kis-Duna-parti Kolonics-szobor elé, ahol az alapítványt Faldum Bereniké munkatárs és Korisánszky Dávid kuratóriumi tag képviselte.
„18 éve ezen a napon érte pótolhatatlan veszteség a magyar sportot és Csepelt. Kolonics György pályafutása csúcsán, edzés közben hunyt el. Emléke azonban nem halványult: ma is velünk van mindazokban az értékekben, amelyeket képviselt – a kitartásban, az alázatban, a sportszerűségben és a csepeli közösség erejében. Koló nemcsak a magyar sport legendája, hanem Csepel egyik legnagyobb példaképe is. Büszkék vagyunk rá, eredményeire és arra, hogy nevét örökre összekapcsolta kerületünkkel. Emlékét megőrizzük, tiszteletét továbbadjuk a következő generációknak” – osztotta meg közösségi oldalán Borbély Lénárd polgármester.
S, hogy Budafokon is mennyire él a Kolonics-legenda: ezen az estén hajóba ült a városrész polgármestere, Karsay Ferenc is.
(Kolonics György Alapítvány/Vasvári Ferenc; fotó: Vörös Nándor)