Koló megmutatta, hogy miként lehet valaki nagy sportoló
Juhász István Dávid 9 éves volt, amikor az édesapja levitte a vízitelepre. Először csak azzal a céllal, hogy megnézzenek egy edzést. Az ötlet onnan jött, hogy az apuka kajakozott, miért ne próbálhatná meg a fia is, gondolta. Aztán máshogy alakult az élet. A Jövő Reménységei program ösztöndíjasa nem csak a kezdetekről mesél.
„Először a kajakkal kezdtem, de a kenu jobban tetszett, ezért azzal folytattam. A társaság és a természet közelsége miatt ragadtam ott – mondta István, majd hozzátette: - A Dunát már kiskoromtól kezdve szerettem, talán az tetszett benne először a legjobban, hogy evezhettem. Később megismertem a társaság nagy részét, és így már nem tudott senki elszakítani innen, meg persze azóta sem.”
A kezdeti lelkesedés István és a család részéről is töretlen:
„A családom szerencsére teljes mértékben támogat a sport minden részében, ha kell, visznek edzésre, versenyre, sok mindent köszönhetek nekik ilyen szempontból is.”
István falun él, aminek van előnye és hátránya is:
„Az edzések és az iskola miatt nem túl sokat vagyok itthon, de amikor nincs program, akkor szeretek itthon lenni. Nagyon csendes a környezet, közel van a Duna, a barátaim sem laknak messze, így minden szempontból előnyös, kivéve az, hogy az edzés Pakson van, ami 20 km-re van tőlünk.”
Sokszor bizonyított már a versenyeken, a magyar bajnokságokon elért első helyek, az ORV-győzelem, a maraton Európa Kupán elért 1. és 2. helyezés, illetve az ifi vb-n 500 négyesben elért 4. helyezés reményre ad okot. Rövidtávon szeretne idén egyesben minél előrébb végezni, ami első éves ifiként nem lesz túl egyszerű, „párosban pedig Lugosi Gerivel szeretnénk kijutni az ifi Európa- és világbajnokságra.”
A Jövő Reménységei ösztöndíját csak az nyerheti el, aki a tanulásban is helytáll, Istvánnak ezen a téren van hova javulnia:
„Tavaly elsősorban a sportra koncentráltam, de a továbbiakban jobban bele fogom tenni a munkát a tanulásba is, így sem olyan rosszak az eredményeim, de azért lehetne jobb is. Főleg azért, mert a sport terén szeretnék majd a jövőben továbbtanulni.”
S hogy miben lesz segítségére az ösztöndíj?
„Nagyban segíti majd a dietetikus által előírt étrend betartását, illetve az edzésre való eljutásban is segítségemre lesz, mivel menetrend szerinti közlekedéssel nem tudom megoldani az utazást, ezért a szüleim hoznak-visznek.”
Az évek óta tartó ingázás azt mutatja, hogy István nagyon elszánt és elkötelezett, talán nem véletlenül néz fel Kolóra ennyire:
„Nagyon fontos nekem az ő szellemisége, ugyanis egy olyan példát állít elém, hogy bárkiből lehet nagy sportoló, csak meg kell őrizni a szerénységet és legfőképpen a kitartást, illetve az edzésbe nagyon sok munkát kell beletenni. Ez nagyon nehéz feladat, de próbálom ezt az utat követni.”
Hajrá, István, mi hiszünk benned!
(Fotó: István középen, bal szélen Csabai Edvin, jobb oldalon Horváth Noémi)