Kőhalmi Emese vb-címével beírta magát alapítványunk történelmébe
Elképesztő idényt tudhat maga mögött Kőhalmi Emese. A 19 éves kajakos az U23-as Eb-n négyesben második lett, az U23-as vb-n két aranyat nyert, a felnőtt Világkupán ezer egyeseben tudott győzni, ahogy a nemrég véget ért felnőtt világbajnokságon is első lett K-1 5000 méteren. Ezzel ő az első olyan versenyző a Jövő Reménységei programunkból, aki felnőtt világbajnoki címet nyert.
Emese a Kolonics Alapítvány egyik nagy büszkesége, sikerei bizonyítják, hogy a Jövő Reménységei programunk hatékonyan működik (emellett korábban a Kolonics-díjat is megkapta). Olyan versenyzők mellé állunk oda, akik komoly értékeket képviselnek. Emese ezt a fantasztikus mérleget még tovább javíthatja, két hét múlva a felnőtt maratoni világbajnokságon is indul párosban az egykori Kolonics-díjas Rendessy Eszterrel.
- Ez volt az első komolyabb felnőtt világversenyem – kezdte Emese -, ráadásul enyém volt az egyik utolsó szám, már nagyon vártam, hogy végre vízre szállhassak. Nagyon örültem az aranyéremnek, de az egész világbajnokság nagyon jó élmény volt, feltöltődve jöttem haza.
Az, hogy Emese karrierje melyik irányba megy majd tovább, egyelőre bizonytalan. Amitől nem kell megijedni, egyszerűen arról van szó, hogy minden távot szeret, az olimpia miatt fontosnak tartja az 500 métert, a szíve csücske az 1000 is, de nagyon fekszik neki az 5000 és a maratoni táv is. Úgy érzi, hogy az alapozások során leevezett sok-sok kilométer kellő állóképességet fejleszt, de a szezonközi rövidebb távok biztosítják a gyorsaságát is.
És hogy miként kezdődött ez a már fiatalon is ennyire sikeres karrier?
- Ha a múltban kellene kutakodnom, miért is választottam szeretett sportágamat, a kajakozást, akkor talán nagypapámig kellene visszanyúlnom az időben. Ő kenus volt, a Dózsában és a BSE-ben versenyzett is, de aktív pályafutása végén az utóbbi egyesületben lett csónaképítő mester, megmaradva szeretett sportágánál. Hétvégenként hatalmas vízitúrákat tett a család a papa által készített indiánkenuban, innen fakad édesanyám kötődése a természethez, a vízi világhoz. Ezzel a háttérrel nem is volt kérdéses, hogy melyik sportágat választom, bár először úszni tanultam, majd édesapám a kerékpáros-triatlonos világgal ismertetett meg.
A kajakozásban sok egyéb mellett a természet közelsége fogta meg.
- Az ember versenyzőként néha hajlamos természetesnek venni azt a "kiváltságot", hogy vízre szállhat a Kolonics központ stégénél, leevezve a Soroksári Duna mentén, miközben vízimadarak százaival találkozhat, testközelből élvezve a természet állandó változását... bizony, kevés dolog van ennél csodálatosabb!
És hogy az elmúlt években mi segítette? Mi vitte tovább a kezdő karriert egy egyre sikeresebb és gazdagabb pályafutás felé? Emese sok motivációt kapott alapítványunk által és ösztönözték a sikerei, de nehézségekkel is meg kellett küzdenie, a közelmúlt bizonytalansága őt is megviselte:
- Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor 2020 januárjában megkaptam a Kolonics György-díjat a kajak-kenus szakmától, sok erőt merítettem belőle. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy a március közepére világjárvánnyá nyilvánított covidnak milyen következményei lesznek. Arra is csak kevesen gondolhattak, hogy alapjaiban változtatja meg életünket, terveinket ez a szörnyű kór. A korlátozások mindannyiunkat rosszul érintettek, ingerszegény környezetben nehéz volt motiváltnak maradni, de végül túljutottunk a nehezén. A jól sikerült nyár után azt mondhatom, hogy hosszabb távú céljaim között szerepel az, hogy közelíteni szeretnék a felnőtt mezőny élvonalához. Imádok kajakozni és megbecsülöm azokat a sikereket, az egészséget és emberi kapcsolatokat, amit a Jóisten biztosított számomra...
(Fotó: kajakkenusport.hu)