Egykori Kolonics-díjasunk az Eb után a vb-n bizonyít
Varga Ádám gyakori és örömmel látott vendége az Ötpróba és a GeoGo eseményeknek. Az újdonsült Európa-bajnok kajakos amellett szakít időt ezekre a sportprogramokra, hogy a beosztása nagyon szoros, hiszen azon felül, hogy olimpiai ezüstérmes és immár Európa-bajnok élversenyző, a tanulmányait is igen komolyan veszi: fizikushallgató nappali tagozaton. Hogyan osztja be az idejét? Miként jut energiája ennyi mindenre? És hogyan került kapcsolatba a GeoGo-val? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ és persze még sok minden másra is.
– Az Ötpróba-eseményeken való részvételének már van múltja, hiszen tavaly is ott volt a Fighters’ Run-on, sőt, kajak-kenus társaival nyertek is csapatban. Hogyan került kapcsolatba az Ötpróbával?
– Támogatóm, a Merkapt Zrt. tulajdonosa, Szemán Róbert ismertetett meg az Ötpróbával, aminek nagyon örülök, hiszen igazán szórakoztatóak ezek az események. Mi több, a Fighters’ Run csapatversenyét meg is nyertük Fojt Sárával, Pupp Noémival és Adolf Balázzsal.
– Nemrégiben a Balaton-átúszást teljesítette, szintén Ötpróbás indulóként. Milyen alapon választ eseményt?
– Versenyszezonban szempont, hogy olyan programon vegyek részt, amely nem keresztezi se időben, se a mozgásformát tekintve a felkészülésemet. A Balaton-átúszás pont ilyen volt, hiszen úszni amúgy is szoktunk, vagyis felért egy edzéssel ez a teljesítés. A sportszázad tagjaként egy társammal, Noé Bálinttal vettünk részt az úszáson, vagyis ebben a tekintetben is jó kis közösségi élmény volt.
VIA FERRATA-KALAND A GEOGO KERETEIN BELÜL
– Mit jelent pontosan az, hogy a sportszázad tagja? Régen a Honvéd sportolóinak volt lehetőségük a honvédség kötelekébe kerülni, de ugye, ön a KSI versenyzője.
– Most már nem kötik klubtagsághoz ezt a státuszt. Van egy munkaszerződésünk, katonai szolgálatot végzünk, de mivel mi élsportolók vagyunk, bizonyos, meghatározott mértékben könnyített formában. A társadalmi felelősségvállalás jegyében zajlik a szolgálatunk.
– Akkor talán kijelenthetjük, hogy az egyik GeoGo pálya teljesítése, sőt, amolyan tesztelése igazán testhez álló feladat volt. Hiszen Tatabányán, a via ferrata pályán próbálhatta ki az ügyességét.
– Kajakostársammal, Fojt Sárával mentünk végig a pályán, áthaladtunk a Turul szobor alatt is. Érdekes volt, egy másfajta élmény, mint amiben általában részem van, nagyon tetszett.
– Az olykor meredek sziklafalakon mászni igencsak más jellegű terhelés, mint amihez szokott. Az effajta esetekben mennyire kell ügyelni arra, hogy a felkészülését tekintve ne jelentsen hátrányt egy ilyen vállalás?
– Mindenképp szezonon kívül megyek el az ilyen programokra. De a via ferrata pályákon való részvétel, ha más is, mint amit általában csinálok, nem veszélyes. A nehezebb szakaszokon vannak fém korlátok, lépcsők, kapaszkodók, és mi magunk is kötelezően viselünk védőfelszerelést.
A K-1 AZ ELSŐDLEGES CÉL, MINDEN MÁS CSAK B TERV
– Az effajta szabadidős sporteseményeken való részvétele milyen arányban szól arról, hogy szeretne kikapcsolódni vagy éppen arról, hogy példát szeretne mutatni a sportrajongóknak arra vonatkozóan, hogy ők is kezdjenek el mozogni?
– Nem tudnám meghatározni az arányokat, de az utóbbi időben kezdtem észrevenni, hogy a kajakos kisgyerekek egyre gyakrabban jönnek oda hozzám autogramot kérni és hogy az ember, ha nem is tudatosan, de valóban hat a környezetére azzal, ha részt vesz ilyen eseményeken. De élsportolóként nekem természetesen továbbra is minden döntésemben benne van az is, hogy én szeretnék lenni a leggyorsabb és ez, bármit is csinálok, mindig ott dolgozik bennem.
– Ez idén eddig sikerült is, ami azért hatalmas szó, mert az a ritka helyzet állt elő, hogy jelenleg a világ két legjobb kajakosa magyar, legalábbis, ha mondjuk a tokiói olimpiai dobogós helyezéseit vesszük, hiszen K-1000 méteren Kopasz Bálint mögött ön lett a második. Viszont Európa- és világbajnokságokon csak egy magyar indulhat, és idén ez önnek a sikerült, a válogatókon ön vívta ki az egyesekben való indulás jogát. Milyen attitűddel vág neki az ember a felkészülésnek, ha tudja, hogy ilyen kemény ellenfele van idehaza is. Ha jól tudom, voltak, akik a csapathajók irányába próbálták terelni.
– Nálam ifi korom óta a K-1 az elsődleges cél, minden más csak B terv. Bálint csupán két évvel idősebb nálam, vagyis korábban is sokszor versenyeztünk egymás ellen és mivel már az olimpia előtt is előfordult, hogy legyőztem őt, egyáltalán nem tűnt irreálisnak ezt a célt kitűzni idén is. Minden versenyszezonnak úgy vágok neki, hogy az egyesre készülök, abban szeretnék kijutni az adott év világversenyeire, aztán ha nem jön össze, akkor gondolkozhatok másban is. Idén a párosra is figyeltem, pont ebből adódóan, de a célom egyértelműen az egyes volt.
KÍVÁNCSIAN TEKINT A VILÁG DOLGAIRA ÉS AZ ÚJ TERÜLETEKRE
– Idén a krakkói Európa Játékokon, amely az Európa-bajnokságnak felel meg, 500 egyesben a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel, amivel megnyerte élete első aranyát felnőtt világversenyen. Mindezt úgy, hogy közben egyetemen tanul, nem is akárhol, hanem nappalin végzi a fizikus szakot. Hogy jut még energiája arra is?
– Ha az ember szereti, amit csinál, akkor képes időt szánni rá. Én így vagyok a fizikával. A kajak melletti hobbiként tekintek rá. Nappalin végzem, de nem tudok teljes mértékben abban a tempóban haladni, ahogyan kellene, kevesebb tantárgyat veszek fel egy kicsivel, de nem nagy az elmaradásom, abszolút kezelhető.
– Kívülállóként felfoghatatlannak tűnik, hogy két ilyen nehéz dolgot hogyan lehet egy időben csinálni.
– Szerencsésen jött ki, hogy egy ilyen nehéznek tűnő dologba szerettem bele, mint a fizika. Érdekelhetne az asztalosság is és akkor senki nem kapná fel rá a fejét, pedig lehet, hogy ugyanilyen nehéz lenne, mint a fizika, ugyanolyan sok időt elvinne, csak nem hangozna olyan jól. Szóval nekem a fizika nem teher, hanem kedvtelés.
– Sokaknál probléma az alulmotiváltság és az érdektelenség, önre éppen az ellenkezője igaz. Tobzódik a kihívásokban.
– Szerencsének mondhatom magam, mert tényleg sok minden érdekel, kíváncsian tekintek a legtöbb új dologra az életemben, ebből adódóan folyamatosan új dolgokat tanulok. És új embereket is ismerek meg, nagyon széles az ismeretségi köröm, hiszen sok területen mozgok. Valóban jellemző, hogy ha valaki valamiben elmélyül, akkor más terület felé már nem mutat érdeklődést. Én szerencsére nem veszítem el a nyitottságomat azt követően sem, hogy elmélyülök egy-egy témában.
HA MÁR NAGYON FÁJ, NEM FOG TOVÁBB KAJAKOZNI
– Ugyan még csak 24 éves, de komoly múlt van ön mögött. Mit hozhat a jövő?
– Idén, augusztus végén világbajnokság, erős mezőny lesz. De a vb-re már úgy fordulok rá, hogy szünet volt az egyetemen, az Európa Játékokra az egyetemi tanulmányok mellett készültem fel. Hosszabb távon az em er sosem tud mit mondani, hiszen a kajakban minden évről évre történik. Annyit tudok, hogy ha már nagyon lassulok, ha már sok minden fáj, akkor nem fogom tovább csinálni. De ez, remélem, még odébb van.
– És a fizika terén?
– Nem tudom, milyen irányban indulok majd el. De talán egyelőre nem is baj. Mindenesetre örülök, hogy nekem jóféle problémám van, mégpedig az, hogy túl sok dolog érdekel. De majd, ha eljön az ideje, biztosan tudok közülük választani.
(Forrás és fotó: Ötpróba)