Egy napon született Kolóval ösztöndíjas kenusunk
Molnár Csanád a Jövő Reménységei program ösztöndíjasa, a családban nem ő az első, nővére, Csenge korábban már elnyerte ezt a lehetőséget. Csanád Szegeden kenuzik, idén lesz 17 éves, de sokkal érettebb a koránál, nagyon tudatos és szorgalmas. Egy napon született Kolonics Györggyel, szeretné egyszer majd megközelíteni az ő eredményeit.
- A pályázati anyagodat elolvasva az volt az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy mit szeretsz a kenuzásban a legjobban. Miért ragadott meg ennyire?
- A legjobban a vízen szeretek lenni. Azt, hogy a természetben, szabad levegőn sportolhatok, nagyon szeretem. És azt is kedvelem a kenuzásban, hogy nagyon összetett sport. Az is jó érzéssel tölt el, hogy évről évre láthatom a fejlődésemet. A nővérem által hamar beszippantott a vízitelep légköre. Már óvodás koromban a nővéremet kísérve megtetszett a hangulata és Kacsa bácsi személye (aki Csenge edzője volt kezdetekben), ezért már akkor eldöntöttem, hogy én is kenuzni fogok.
- Mit jelent neked a sport? Magát a mozgást szereted? A versenyeket? Hogy célt ad? Vagy így mind együtt?
- Magát a sportot is nagyon szeretem minden formában. Az általános iskolában a kézilabda- és a kosárlabdacsapatban szerepeltem. Rendszeresen focizunk a barátokkal és azt is nagyon szeretjük, ha egyszer-egyszer az edzéseken foci van. Nálunk általában a sportadóra van kapcsolva a tévé, az egész család nagyon szereti nézni a sportot. Természetesen, ha magyar versenyző szerepel, akkor pedig együtt szurkolunk neki.
- Mit gondolsz, miért tudsz sikereket elérni? Milyen plusz van benned, ami másban esetleg nincs?
- Mindent alárendelek a kenunak. Persze a tanulás is fontos. A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumba járok sporttagozatos osztályba, ahol a tanárok mindenben támogatnak. De, ami a sportot illeti, megteszek mindent, hogy jobb legyek, tudatosan építem magam. A táplálkozásra is odafigyelek és az edzésen is maximálisan koncentrálok. Ha valami nem úgy sikerül az edzésen, ahogy elterveztem, akkor az nagyon tud bántani. Ahogy a kedvenc, Benedek Tibortól származó sportos idézetemben is mondja, „mindig én akarom jobban”. Úgy érzem, jó úton járok, de minden szinten sokat kell még fejlődnöm.
- Dicséretes, hogy a szüleid négy gyereket nevelnek, ráadásul ilyen színvonalon. Ti miben tudjátok segíteni őket? Olykor le tudtok venni valamilyen terhet a vállukról?
- A szüleim mindig nagycsaládot terveztek. Maximálisan támogatnak minket a tanulásban és a sportban egyaránt. Azzal tudunk örömet okozni, ha becsülettel mindent megteszünk a siker érdekében. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Csenge után én is kiérdemeltem az alapítvány támogatását. Nagy segítség és büszkeség a családom számára és bízom benne, hogy ez által testvéreim számára is példakép tudok lenni, a két kisebbik testvérünk, Csepke és Csoma is lelkesen kenuzik.
- És végezetül: Kolonics György neve, szellemisége mit jelent neked?
- Én is június 4-én születtem, akárcsak Kolonics György. Számomra igazi útmutatás a kenu iránti alázata, a munkához való céltudatos hozzáállása és csak remélhetem, hogy sikereimmel egyszer megközelíthetem őt.