A Kolonics Alapítvány áttörte a sportág határait
A szegedi kajak-kenu világbajnokságon bemutatott Kolonics, a sportlegenda kiállítás az alapítvány eddigi életének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, Schmidt Gábor szerint a szervezet tevékenysége már átlépte a sportág határait. Interjú a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökével.
K. Gy. A.: Hogy vagy, tudtál pihenni egy kicsit a világbajnokság óta?
S. G.: Nem igazán, azóta lezajlott a masters vébé és a Red Bull Vízisprint is, még mindig tart a jövés-menés.
K. Gy. A.: Elégedett vagy az elmúlt hetekkel?
S. G.: Igen, mondhatom, hogy az vagyok. A visszajelzések azt mutatják, hogy jó munkát végeztünk a vébén, az eredményekkel sem volt gond. A kenu szakágban maradt egy kis hiányérzet, de a jövőben azon leszünk, hogy ezt is pótoljuk.
K. Gy. A.: Hogy tetszett a Kolonics-sátor?
S. G.: Fantasztikus volt. Egyrészt nagyon örültem, hogy ennyien eljöttek a világbajnokságra, hogy nemcsak a kajak-kenu legendás alakjai, hanem más sportágak nagyjai is kíváncsiak voltak az eseményre, akik kivétel nélkül megnézték a kiállítást is. Ahogyan azt is jó volt látni, hogy kígyózó sor állt a sátornál, amikor Kopasz Bálint a győzelem után osztogatta az autogramokat.
K. Gy. A.: Több mint tíz éve működik az alapítvány. Te hogyan látod, milyen szerepet tölt be jelenleg a kajak-kenu sportban?
S. G.: Az alapítvány ma már egy fogalom, abban a formában, hogy ott áll mindenki mögött, aki tehetséges, vagy aki valamilyen módon rászorul a segítségre. Olyan általános értékeket képvisel, amelyek főleg a sport világában egyértelmű üzenetet hordoznak, és ez nagyon nagy érték. Akárcsak az, hogy az állami sportvezetés is egyre többször figyel fel az alapítvány tevékenységeire, karolja fel a rendezvényeket, mint például most is, a kiállítás szervezését. A sportágon beül pedig nagy értéket jelent átvenni egy díjat, vagy bekerülni a programok egyikébe.
K. Gy. A.: Mit tartasz a legnagyobb eredménynek ez alatt a periódus alatt?
S. G.: Azt, hogy közösség épült az alapítvány köré. Annak idején leült tíz ember, és eldöntötték, hogy létrehoznak egy alapítványt, amihez akkor csatlakozott a MOB és a szövetség. De ez a csapat egy percre sem állt le, a munkájukkal, az újabb és újabb tervek kiötlésével és megvalósításával folyamatosan vonja be az embereket. Azokat, akik a sport terén hasonlóan gondolkodnak, és akik mind a szívükön viselik ezt a küldetést. Ilyen közösséget építeni óriási dolog.
K. Gy. A.: A jó közösség amúgy is a kajak-kenu sport erőssége...
S. G.: Igen, és főleg a Koló körüli generáció nagyon erős ebben. Sokan vagyunk, akiknek fontos, hogy ápoljuk Gyuri és a sportág nagyjainak emlékét, és azt üzenjük a fiataloknak, tessék, itt van egy sportág, amiben jók vagyunk, amiben mindig is a világ élvonalában voltunk, amihez a sikerek mellett kiváló egyéniségek is tartoznak! Ezt fontos ápolni, időről időre a világba kiáltani, őrizni és vinni tovább.
K. Gy. A.: Szerinted mi az alapítvány leghasznosabb tevékenysége, amelyre a legnagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jövőben is?
S. G.: A tehetségek felkarolása, és hogy végigkísérjük őket a pályafutásuk során. Nagyon tetszik, hogy a fiatalok programba kerülésének feltétele nemcsak a sportteljesítmény, de a jó tanulmányi eredmény is. A sport viszonylag rövid ideig tart, akkor végzünk jó munkát, ha a támogatott fiatalok a civil életben is megállják a helyüket. Ez az igazi küldetés.
K. Gy. A.: A díjak és események mellett a két legfontosabb program támogatni a tehetségeket, akiknek a szociális háttere nem tenné lehetővé, hogy sportoljanak, valamint az edzőutánpótlás biztosítása, hogy sportágon belül tartsuk és képezzük a fiatalokat. A szövetség elnökeként te melyiket gondolod fontosabbnak?
S. G.: Nem tudok különbséget tenni. Támogatni azokat, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, és nem feltétlenül tehetnék meg, hogy sportoljanak, valamint edzőket képezni, akik pedig a jövőt jelentik a sportág számára, ugyanolyan fontos.
K. Gy. A.: Edvin az év eleji értékelésen azt mondta, az előttünk álló periódus legnagyobb célkitűzése az, hogy a munkánk áttörjön a sportág határain túlra. Te hogy látod ezt? Látod annyira meghatározónak az alapítványt, hogy érvényesülhessünk a kajak-kenun túl is?
S. G.: Szerintem ezen már túl vagyunk. Ha – egyelőre – „csak” azzal is, hogy más sportágak kiemelkedő alakjai mindig tiszteletüket teszik a rendezvényeinken, szerintem már áttörtük a kajak-kenu határait. Ezt a folyamatot kell tovább erősíteni.
K. Gy. A.: Fantasztikus eredmény lenne, ha egy, az egész magyar sportot lefedő tehetséggondozó program a kajak-kenuból nőné ki magát. De ha ez megtörténne, nem aggódnál azon, hogy valamilyen szinten a saját sportágad rovására mehet?
S. G.: Sosem szabad így gondolkozni. Ez egy küldetés, aminek pozitív üzenete van, vagyis az, hogy mi igenis merünk az egész magyar sportban gondolkodni. Ehhez jó megerősítés, hogy egyre jobbak a szövetségek közötti kapcsolatok, ami régebben nem feltétlenül volt így. Persze van rivalizálás, de ez nem lépi át az egészséges határokat, a jó kapcsolatok és a konstruktív párbeszédek – például az úszókkal, vívókkal, gyorskorcsolyázókkal vagy akár a vízilabdásokkal – pedig tovább visznek minket azon az úton, hogy a magyar sport megőrizze a helyét a világ élvonalában.
Szerző: Reményi Diána