Online és offline is nagy sikere volt az idei Kolonics György emlékevezésnek
A helyszíni program mellett idén először online is követhették az érdeklődök a Koloncs György fáklyás emlékevezést, így összesen több mint ötszázan gyűltünk össze, hogy halálának évfordulóján együtt emlékezzünk a kenulegendára.
Az esemény háziasszonya Fazekas Erzsébet volt, aki egy nagyon jó hangulatú, beszélgetésekkel és nosztalgiával teli élménnyé varázsolta az estét. A program egy kis sportági ráhangolódással indult, szemelvényeket láthattunk a Koló életéről készült filmből, majd bele is vetettük magunkat egy példátlan pályafutás sikereibe, és együtt szurkoltuk végig újra a Horváth-Kolonics kenupáros első világbajnoki címét. Ezután Fazekas Erzsébet Koló edzőjét, Ludasi Róbertet invitálta egy rövid összegzésre a látottakkal kapcsolatban. „Jó volt végignézni ezt a felvételt. Hát igen, ma már merek nosztalgiázni és nézni a versenyeket, amiket edzőként a stressz miatt képtelen voltam. A videón szereplő 93-as koppenhágai verseny indította be a csepeli sikerszériát és Koló pályafutását is. 1989-ben kerültünk át Csepelre, és kialakult egy példaértékű csapat, mindennap rengeteget dolgoztunk. Mint minden edző, én is azt vallom, a siker alapja az elvégzett munka, ami Kolónál sosem hiányzott. Az ő titka, hogy már fiatal korában is nagyon ambíciózus volt és mindent alárendelt a kenuzásnak. Vérprofi volt, aki mindenre odafigyelt, olyan apró nüanszokra is, ami nekünk, kívülállónak furának, sokszor megmosolygtatónak tűnt. De a siker őt igazolta.”
Ezután következett a Kolonics György érdemérem átadása. A címet a csepeli önkormányzat hívta életre még 2009-ben azzal a céllal, hogy egy mindenkori példakép nevével fémjelzett díjjal jutalmazza mindazokat, akik eredményükkel hozzájárulnak Csepel hírnevének öregbítéséhez, továbbá munkájukkal és kiemelkedő teljesítményükkel segítik Csepel sportéletének fejlődését. Az első díjazott idén Maricza Zsuzsanna, a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület versenyzője és az utánpótlás válogatott tagja volt, míg a másik Hammer Máté, a csepeli Halker-Király Team Kick-box Akadémia kétszeres utánpótlás világbajnoka és többszörös világkupa-győztese volt. A kitüntetéseket Borbély Lénárd, Csepel polgármestere és Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke adták át. A díjátadó után Borbély Lénárd elmondta, ha rajta múlik, az idők végezetéig ápolni fogja Koló emlékét. „Ezt a díjat azért hoztuk létre, hogy ezzel is életben tartsuk Kolonics György emlékét. A fiataloknak szükségük van egy olyan példaképre, mint amilyen ő volt, így nem véletlen, hogy így jutalmazzuk Csepel legsikeresebb versenyzőit.” Fazekas Erzsi természetesen a másik díjátadót, Schmidt Gábort sem hagyta szó nélkül leülni. „A legfontosabb értéke a mai napnak, hogy ennyien itt vagyunk. Minden alkalommal, amikor lejövök Csepelre, mindig úgy érzem, a kenu szentélyébe lépek be, hiszen egy olyan komoly sikereket elérő kenus generáció nőtt fel, amit azóta sem sikerült felülmúlni. De más sportágak is irigykedve nézik, hogy mekkora az összetartás nálunk, és ennek az egyik mozgatórugója az alapítvány, amely tevékenységével már jócskán túllépett a saját sportágunk határain. Ez egyfajta felelősség is, de kellemes teher, amire nagyon büszkének kell lennünk.”
Ezután megtekinthettük az 1998-as szegedi világbajnokság C-4 500 méteres futamát, ahol a Horváth–Kolonics–Szuszkó–Hüttner négyes bravúros győzelme egy hajszálon múlott, és amitől 22 év után is borsódzott a hátunk. Hüttner Csabát Fazekas Erzsébet ezután a verseny kulisszatitkairól faggatta. „Szakadó eső volt egész nap, szoros volt a program, csak egymásban bízhattunk. De ez tényleg egy olyan csapat volt, ahol mindannyian kiegészítettük egymást, és ahol mindenki úgy érezte, nem veszíthet. Mivel előző nap ezer méteren is győzelem született, nem adhattuk alább. Nagyon fontos tudni, hogy Csepelen akkor, a 90-es években minden edzés egy versenynek számított, és ez mindhárom szakágban így volt. Koló volt az a személy, aki miatt – Ludasi Robin kívül – minden kenus idejött Csepelre. Mindenki őt akarta követni. Ma a magyar kenuszakágból nagyon hiányzik egy olyan ember, mint amilyen ő volt, hihetetlen, milyen hatást gyakorlot ránk.”
Ezt követően ismét egy időutazásban lehetett részünk: a 2007-es duisburgi világbajnokságra repítettek minket az élmények, ahol a Kozmann–Kolonics páros 500 méteres győzelme után egy archív interjút is végignézhettünk a kenulegendával. Ha a versenytől nem is, ettől azért sokunknak könnyek szöktek a szemébe. Kozmann György pedig a tőle megszokott humorral konstatálta a látottakat, mesélve kettejük kapcsolatáról. „Azért voltunk jó páros, mert kellő humorral kezeltük egymás különböző személyiségét. Nagyon jó barátok lettünk később, de ehhez a bensőséges kapcsolathoz persze le kellett tennem az asztalra a magamét a közös sikerekből. Mert azt hozzá kell tennem, hogy az ellazulást én képviseltem ebben a párosban, de ez Koló mellett azért nem ártott néha.” Az este záróakkorjaként egy rövid megemlékezés következett az idén elhunyt Wichmann Tamásról, a kenusport másik legendás alakjáról, aki szintén pótolhatatlan űrt hagyott a szívünkben. Ezután jöhetett az este fénypontja, a várva várt vízreszállás: közel 300 ember ült hajókba, hogy vaksötétben, fákylákkal díszített hajókban evezzen Kolóra emlékezve. Amíg a vízen zajlott a program és felcsendült a Himnusz is, addig az online követőknek további felvételekkel készültük az előző évek evezéseiről, valamint végignézhették az "...és az ég a vízre ráhajolt..." című filmet.
Köszönjük mindenkinek, aki idén is velünk volt, akár online, akár személyesen!
Szerző: Reményi Diána