Mosolytúra: a Kolonics Alapítvány új távlatokat nyitott a társadalmi felelősségvállalás terén
Múlt héten lezajlott a Mosolytúra, a Kolonics Alapítvány legújabb programja, amelynek során mélyszegénységben élő fiataloknak szerveztünk vízitúrát a társadalmi felelősségvállalás jegyében.
Az idei év nehézségei és bizonytalanságai ellenére is megvalósult, sőt sikeresen lezajlott a Kolonics Alapítvány idén debütáló programja, a Mosolytúra, amelyet a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Vízivándor táborához csatlakozva szerveztünk meg augusztus 3–9 között a Dunakanyarban. A fantasztikus kezdeményezés ötletgazdája, Juhász Gábor külsősként csatlakozott az alapítványhoz, de a sportághoz természetesen szoros szálak fűzik.
„Kárai Péter, az alapítvány kuratóriumának tagja egyetemi csoporttársam volt és a mai napig az egyik legjobb barátom – általa kerültem közel a sportághoz és az alapítványhoz is. Eleinte csak a Jövő Reménységei program támogatásába vont be, de ezzel elindult bennem egy folyamat, hogyan lehetne még többet segíteni. Igazság szerint évek óta forgatom a fejemben, hogy milyen jó lenne vízitúráztatni olyan gyerekeket, akiknek amúgy sosem lenne erre lehetőségük. Az alapítvány pedig tökéletes keretet biztosított ehhez, hiszen háta mögött a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által indított és véleményem szerint fantasztikus Vízivándor programmal, minden adott volt.”
Amint Gábor bedobta az ötletet, Csabai Edvin és a kuratórium többi tagja is szívesen fogadta az új programot, hiszen a társadalmi felelősségvállalás mindig is kiemelt fontossággal bírt az alapítvány életében. Gábor lelkesedése pedig egyébként is mindenkit nyitottságra sarkallt, hiszen hatalmas lendülettel vetette bele magát a teendőkbe az első pillanattól kezdve, amelyet még a márciusban érkező váratlan helyzet sem tudott megállítani.
„Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert mind családilag, mind pénzügyileg stabil hátterem van. Pontosan tudom, hogy ez mekkora kincs, amiért sosem felejtek el hálát adni, és egész egyszerűen úgy érzem, szeretnék ebből valamit visszaadni azoknak is, akiknek sokkal kevesebb jut. Amikor elkezdtem a forrásgyűjtést, egy percig sem aggódtam, mert hiszem, hogy sokakban ott a segítő szándék, csak nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Viszont ha megvan a szikra, ha az ötlet már ki van találva, azok, akik megtehetik, szívesen adakoznak és szívesen bevonódnak a jótékonykodásba. Az ötlet kipattanásától a források összegyűjtésén át a szervezési folyamatokig semmi kétely nem volt bennem, de aztán jött a március a vírushelyzettel, és bevallom, ahogyan telt az idő, egyre kevésbé hittem, hogy még idén sikerül megvalósítani a Mosolytúrát.”
Pedig sikerült, nem is akárhogyan: Gábor az ötlet és a programok kidolgozása mellett nemcsak a szervezésben vállalt aktív szerepet, de végig jelen volt a túrán, nullahuszonnégyes felügyeletben vállalva felelősséget a fiatalokért, akiket az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítványon és az Abigél Közhasznú Egyesületen keresztül és velük együttműködve választottak ki, ami szintén nem volt egyszerű feladat, hiszen minden vízitúra tartogat kockázatot, és a szülői bizalmatlanság sem könnyíti meg a helyzetet. Szerencsére ezeket az akadályokat is sikerült legyőzniük, és végül 17 fiatallal és 7 felügyelővel elindult a túra: az egyhetes program során a fiatalok nemcsak a vízitúrák semmihez sem fogható élményével gazdagodtak, de olyan kiegészítő programokon is részt vehettek, mint az esztergomi Bazilika-látogatás, kirándulás a Rám-szakadéknál, szentendrei fagyizással egybekötött városnézés és persze a tábortűz melletti esti sütögetések. De ne felejtsük el megemlíteni Csáky Laci motivációs beszélgetését a gyerekekkel, ami szintén nagyon fontos eleme volt az egy hétnek, hiszen olyan aktuális témákat feszegetett, mint a pozitív emberi értékek: igazság, őszinteség, bölcsesség, mértékletesség.
„Bár minden a lehető legjobban sikerült, utólag mégis ki merem mondani, nagyon bátor vállalás volt megszervezni egy ilyen túrát. Persze azt tudni kell, hogy a Kajak-Kenu Szövetség nélkül ez nem sikerült volna, hiszen a Vízivándor táborok számomra sosem látott profizmussal szervezik a túrákat, így csak a kiegészítő programokat kellett önállóan megszerveznünk, de mindent összevetve nagyon hálás vagyok, hogy semmi sem állított meg minket. Tudom, hogy egyetlen héttel nem lehet megváltoztatni egy mélyszegénységben élő, elszigetelt gyerek életét, éppen ezért küzdeni fogok azért, hogy a programnak legyen folytatása, mert nem lehet ennyivel elintézni a dolgot. Esélyt kell adni nekik, és mi az alapítvánnyal legalább elindultunk ezen az úton. Számomra példaértékűek azok az emberek, akik az egész életüket arra teszik fel, hogy életben tartsanak olyan civil szervezeteket, amelyek nélkül fogalmunk sincs, mi lenne az általuk segített gyerekekkel. Ezért a Kolonics Alapítvány mellett borzasztóan hálás vagyok, hogy megismerhettem és lehetőségem volt együtt dolgozni Tóth Ákossal, az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány vezetőjével és Kavalyecz Andrással, az Abigél Többcélú Intézmény szendrői telephelyének vezetőjével, akiknek a jóügyért folytatott állandó küzdelme példaértékű lehetne minden ember számára.”
Köszönetnyilvánítás: szeretnénk megköszönni Kovács Ákos, Horányi Benjámin és Suta Anna Borbála túravezetők profizmusát, odafigyelését és lelkesedését az egy hét alatt. Tóth Ákos, Végh Henrietta, Rais Krisztián, Szopka Rebeka és Luca van Rijs munkáját az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítványtól, valamint, de nem utolsósorban Kavalyecz András, Misley Ádám és Géber Tamás, az Abigél Egyesület munkatársainak együttműködését.
Szerző: Reményi Diána