Kőhalmi Emese minden várakozást felülmúlt
A Jövő Reménységei programunk fiatal kajakosa három olimpiai számban fogja képviselni Magyarországot augusztus elején, az ifjúsági világbajnokságon.
A téli alapozás után Emese azt nyilatkozta, mivel a tavalyi évet is sikerrel zárta, nem lesz elkeseredve, ha idén csak a szinten tartásra futja. Túl a válogatókon azonban elmondhatjuk, hogy a KSI kajakosának mind az előzetes várakozásokat, mind önmagát sikerült jócskán felülmúlnia. Kezdődött azzal, hogy a versenyszezon első megmérettetését, a májusi Felnőtt és Ifjúsági Rangsorolót mindhárom egyéni számában – 500, 1000 és 2000 méteren – ezüstéremmel indította az U17–18 ifjúsági kategóriában. „Az első versenyen az érmeken túl külön örömöt jelentett, hogy K1 500 méteren a felnőttmezőnyhöz képest is jó időt kajakozott, hiszen a felnőtteknél nyertes Csipes Tamarától mindössze 2,27 másodperccel maradt el” – mondta el akkor Kőhalmi István, Emese édesapja. Az elmúlt napokban pedig véget értek a nemzetközi versenyekre kvalifikáló viadalok, amelyek még számukra is meglepő eredményeket hoztak. „K1 500 méteren Emese hatalmas csatát vívott a szám ifjúsági világ- és olimpiai bajnokával, Rendessy Eszterrel, és a pazar küzdelemben Mesi diadalmaskodott. K2 500-on pedig már együtt küzdöttek a győzelemért, és több mint kéthajónyi különbséggel kerekedtek a mezőny fölé.” A versenyt követően az utánpótlás szövetségi kapitánya azt az előzetes döntést hozta, hogy a Pitestiben rendezendő ifjúsági és U23-as világbajnokságon Emese mindhárom 500-as számban, egyesben, párosban és a négyesben is képviselheti Magyarországot. „Nagyon boldog vagyok, hogy az idei évre kitűzött eddigi céljaimat sikerült teljesíteni, és úgy néz ki, három olimpiai számban is indulhatok az ifivébén. Ez minden várakozásomat felülmúlta!” – meséli Emese, aki saját bevallása szerint nem izgulja halálra magát a számok előtt. „Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egyáltalán nem vagyok aggódós típus. Persze egészséges izgalom van bennem, de ez nem szokott negatívan befolyásolni, sőt még fokozza is a teljesítményemet. Talán még a csapattársaimra is nyugtatóan hatok ilyenkor.”
Ifjúsági versenyzőről lévén szó persze nemcsak a versenyeken kell helyt állni a felkészülés során, hanem a suliban is. Emesének ez is sikerült, bár bizonyára nagy megkönnyebbülés, hogy vége a tanévnek. „A bizonyítványom egész jól sikerült, meg voltam vele elégedve, remélem, a szüleim is. Nem egyszerű feladat az iskolában és az edzésen is helytállni, de az órákon megpróbálok nagyon odafigyelni, hogy kevesebb időt kelljen eltöltenem az otthoni tanulással. Köszönettel tartozom a tanáraimnak is, akik folyamatosan támogatnak, és sokat segítenek akár egy hosszú edzőtábor után is.” Persze attól, hogy a táblára felkerült a VAKÁCIÓ, egy kajak-kenus nem engedheti meg magának a nyári láblógatást, hiszen a java még csak most következik. Emese számára most indul egy öthetes felkészülési ciklus, ami az augusztus 1-én kezdődő ifi-világbajnoksággal ér véget Romániában. A fő cél természetesen a sikeres helytállás lesz – a részletekről direkt nem faggattuk Mesit –, ezt követi az országos bajnokság, ahol a feladat a legtöbb pont megszerzése az egyesülete számára. „Az ob után szeretnénk beiktatni egy rövid balatoni nyaralást regeneráció gyanánt, majd az edzéseket egy kicsit a maratoni távra fókuszálva folytatni, mert szeretnék indulni a válogatón. Ha pedig sikerül kijutni a maraton világbajnokságra is, ott a magyar hagyományoknak megfelelő eredmények elérése lesz a cél.”
Tervekből tehát nincs hiány, Emese nagyon tudatosan készül az előtte álló időszakra. És hogy mikor van ideje mindemellett normális fiatalnak lenni? Nos, azt nem tudjuk, azt viszont biztosra vehetjük a szavaiból, hogy nincs hiányérzete, mert a szülei kifogástalan családi hátteret biztosítanak neki a nyugodt felkészüléshez. „Szabadidőmben sokat elemzem a versenyekről készült videókat. Persze nem mondom, hogy nem érdekel semmi a kajakon kívül, én is szeretek lazulni, kártyázni, bringázni vagy nézni a Trónok harcát, de amit igazán szeretek, az a családommal való időtöltés. A szüleim mindig jelen vannak, otthon, az edzések után és a versenyeken is sokat beszélgetünk és nevetünk. Nálunk mindig nagyon jó a hangulat, amiért nagyon hálás vagyok nekik. De szeretnék köszönetet mondani az edzőimnek, Gintl Andreának és Mórocz Istvánnak, valamint az egész csapatomnak.”
Szerző: Reményi Diána