#3 Karrierkövető: Gyakorold a győzelmet!
A Karrierkövető program szeptemberi állomásának befejező részében Hadfi Dani Európa-bajnok cselgáncsozó versenydrukkról, kiállásról és győzni akarásról beszélgetett az UTE kajak-kenusaival.
„Lehet, hogy nem tudnék elsőre, könnyedén beülni vagy betérdelni egy hajóba, de a sport összeköt minket. A küzdelem ugyanaz. Egy csapat vagyunk, sportolók vagyunk, és nekem megtiszteltetés, hogy itt lehetek veletek és beugorhatok ebbe a sportágba.” A Vasas égisze alatt működő Budai Judo Akadémia szakmai igazgatója egy szempillantás alatt elnyerte a fiatalok bizalmát a hatásos belépővel. A folytatásban azonban ahelyett, hogy kizárólag az élsport csillogó oldaláról tartott volna lelkesítő előadást, inkább azokról a dolgokról beszélt őszintén, amelyek sakkban tartják még a legerősebb idegzetű versenyzőket is. A fiatalok hasznos tanácsokkal gazdagodtak többek között a versenydrukk semlegesítésével, a győzelem és a nyertes kiállás gyakorlásával kapcsolatban. Minden kulisszatitkot persze nem árulhatunk el, de az előadás után feltettünk pár kérdést Daninak, amire örömmel válaszolt.
Ha újra kezdhetnéd a mostani önmagaddal, mit csinálnál másképp?
Romantikus alkat vagyok, úgyhogy az a válaszom, hogy semmit. De a viccet félretéve, mivel elégedett vagyok azzal az emberrel, akivé váltam, és ehhez azok a sikerek kellettek, amelyeket elértem, és pontosan azok a kudarcok, amelyeket átéltem, tényleg nem változtatnék semmin.
Mindig ennyire tudatos voltál?
Én azon szerencsés sportolók közé tartoztam, akikkel komolyan foglalkozott mentáltréner, és ez nagyon sokat segített. Emellett pedig mindig nagyon nyitott voltam más sportágak versenyzőire is, sok barátom lett, akikkel nagyon jó volt beszélgetni arról, ők hogyan élik meg a sport hullámvölgyeit. Figyeltem, raktároztam és tanultam.
Te bent ragadtál a sportágadban, sikerült létrehoznod egy értékes közösséget. Minek köszönheted ezt?
Minden sportoló előtt áll egy edzői példa, ami lehet jó is, rossz is. Én egy olyan edzővel értem a sportolói pályafutásom végére, akire felnéztem, aki okot adott arra, hogy akarjak maradni. Így egy akkori csapattársammal önerőből kezdtük népszerűsíteni a sportágat. Vittük mindenhová a szőnyeget, ovik és sulik tornatermében tartottunk előadást a gyereknek, tanítottuk a cselgáncsot. És egyre többen lettek. A Judo Akadémia persze egy hatalmas összefogás eredménye, de büszkén mondhatom, mi is kellettünk hozzá.
Szerinted ma nehezebb dolguk van a fiataloknak, mint régen volt?
Igen. Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de a fiatalok világa iszonyatosan pörög, rengeteg dolog van, ami megosztja a figyelmüket, ezért sokkal nehezebb egy pontra fókuszálniuk.
Mi a legjobb tanács, amit egy fiatal sportolónak adhatsz?
Az, hogy egy dologban higgyen megingathatatlanul, abban, hogy ő már jó helyen van. Ezen felül pedig azt, hogy elsősorban mindig saját magát akarja, próbálja legyőzni. És azt is, hogy mindig figyeljen arra, hogy mik az erősségei. A sportban lebegés jó dolog, de nem tart örökké, a civil életre is készülni kell.
Mi a legjobb tanács, amit egy pályakezdő edzőnek adhatsz?
Véleményem szerint szerettesse meg a sportágat úgy, hogy a gyerek soha ne akarjon kilépni belőle. És ne csak a sportban akarjon bajnokokat nevelni, mert ezer gyerekből egy lesz bajnok, de a maradék 999-el is jó munkát kell végezni.