#1 Élet az élsport után: A döntés súlya és az azt követő krízis
Az egyetlen biztos tény egy sportolói pályafutás során az, hogy egy napon véget fog érni. Hogy mi történik ezután? A sikeres civil élet tündérmeséje is a leggyakrabban mély depresszióval, kilátástalansággal és hónapokig tartó ürességérzettel kezdődik.
Egy versenyző pályafutásának kimenetelét rengeteg tényező befolyásolja, egyvalamit viszont már a kezdetektől fogva biztosan tud mindenki, hogy így vagy úgy, de egyszer véget ér. Az azt követő időszakra azonban mégsem készíti fel senki a sportolókat, pedig eredményességtől függetlenül gyakori, hogy hónapokig tartó depresszió, kilátástalanság vagy feleslegesség érzete telepszik a fiatalokra. Vajon miért van ez? Mert a gyereket körülvevő felnőttek sincsenek tisztában azzal, mi vár egy versenyzőre az élsport után? Vagy mert az edzőnek nincs kapacitása a klubból kilépő volt sportolók útját egyengetni? Netán a szülő saját elkeseredettségével van elfoglalva, hogy a gyerek sem tudta megvalósítani az ő be nem teljesült álmait? Bármelyik legyen is a válasz, kifogásnak egyik sem jó, mert a sport utáni depresszió létezik, éppen ezért lenne fontos már akkor beszélni róla, amikor a gyerekek még burokban vannak. Többek között ezért is tartjuk fontosnak hangsúlyozni az alapítvány által szervezett motivációs délutánokon a kettős karriertervezés fontosságát és a karrierkövető programjaink továbbfejlesztését. Előbbivel a cél elültetni a fiatalok fejében a civil élet gondolatának magvait, utóbbival pedig egy lehetséges alternatívát nyújtani nekik a sportágon belüli folytatáshoz.
Baky Dániel tanácsadó és sportszakpszichológussal járjuk körbe a témát.
K. GY. A.: Amikor elkezdtünk beszélgetni a témáról, már az első mondatodban szerepelt a krízis szó. Elég baljóslatúan hangzik.
B. D.: A kifejezés a „kriszisz” görög szóból származik, ami fordulópontot jelent, tehát eredetileg nem feltétlenül volt negatív jelentése. Az emberek az életük során óhatatlanul találkoznak krízisekkel, ezek persze nem mindegy, hogy mikor és milyen formában következnek be. Megkülönböztetünk úgynevezett akcidentális kríziseket, illetve fejlődési, normatív kríziseket. Az akcidentális krízis váratlanul jön, nem lehet rá felkészülni, és minden esetben sokkoló hatású. Ilyen lehet egy baleset, egy betegség, a munkahely elvesztése, hirtelen életszínvonalbeli változás, legyen az csökkenés vagy növekedés – lásd lottónyertesek élhetetlen viselkedése –, egy barát, társ, vagy családtag elvesztése, természeti katasztrófák, háborúk, de egy sportoló számára egy végzetes sérülés is. Ezzel szemben a normatív krízisek elkerülhetetlenek, természetes részei az életünknek, amikor egy új szakasz kezdődik.
K. GY. A.: Mint amikor egy sportoló úgy dönt, itt az ideje szerencsét próbálni a civil életben?
B. D.: Igen, de ilyen például a korai anya-gyerek kapcsolatban a szeparálódás, a kamaszkor identitáskrízise, a fiatal felnőtté válás, a kirepülés a családi fészekből, az első munkavállalás, házasságkötés, a szülővé válás, a saját gyereked elköltözése, a nyugdíjaskor beköszönte és így tovább. Ezekre a szakaszváltásokra sem feltétlenül vagyunk felkészülve, de mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb be fognak következni, mert ez az élet rendje – ahogyan a sportkarrier vége is. Ebből a szempontból tehát a sportkarrier végét is egy normatív krízisnek gondolnám, hacsak nem váratlan esemény vet véget neki, mint a korábban említett baleset, mint akcidentális krízis.
K. GY. A.: Tehát a fejlődési krízis az élet természetes velejárója. Akkor miért nem olyan könnyű megbírkózni vele?
B. D.: A krízishelyzettel való szembesülés minden esetben próbára teszi az embert, mert ilyenkor egy olyan megváltozott helyzettel kell szembenéznünk, amire nincsen korábbi megoldásmódunk. Ha lenne, akkor nem élnénk meg krízisnek. Tehát a nehézség abban rejlik, hogy az egyén nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, tapasztalattal és olyan stratégiákkal, amelyek illeszthetőek lennének a helyzetre, és megoldást kínálnának. Ilyenkor elsőként szinte mindenki kapkodni kezd, kétségbeesetten próbálja a már korábban megtanult, megtapasztalt sémáit erőltetni, de ezek rendre kudarcot vallanak.
K. GY. A.: Ezt hogyan kell elképzelni a gyakorlatban? Mi történik ilyenkor az emberrel? Honnan tudhatom, hogy éppen kudarcot vallok krízismegoldásban?
B. D.: A krízisben lévő személy gondolatainak, érzelmeinek középpontjában az egyensúlyvesztést előidéző helyzet áll. A probléma kitölti a látóterét, jellemzően beszűkült állapotba kerül. A gondolatait, érzelmeit egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen tudja rendezni. Szorongást, érzelmi kimerültséget élhet át, időnként akár nehezen tudja kontrollálni az indulatait is. A hétköznapokban szintén gondjai adódhatnak: a munkáját vagy iskolai teendőit kevésbé hatékonyan képes végezni, a baráti kapcsolatai is leértékelődhetnek, kevésbé keresi mások társaságát, vagy akár éppen ellenkezőleg, túl sok időt szeretne bizonyos emberek társaságában tölteni. Szélsőséges esetekben tudatmódosító szerekhez nyúlhat, vagy valamilyen viselkedéses függőség is megjelenhet, például korlátlan költekezés, szerencsejátékozás.
K. GY. A.: Min múlik az, hogy milyen stratégiát választunk egy probléma feldolgozásához?
B. D.: Egy idő után, amikor több sikertelen megoldási kísérlet után belátjuk, hogy ez így nem megy, elénk kerül A DÖNTÉS, amely során mehetnek rossz irányba vagy fordulhatnak akár jóra is a dolgok. Hogy miként tesszük túl magunkat a kialakult helyzeten, sok faktoron múlhat, amelyek egy része nyilván tanult, másik része velünk született. Egyrészt nagyon fontos, hogy ki, milyen mintákkal rendelkezik a vészhelyzetek vagy a nehézségek kezeléséről. A szülei hidegvérrel oldották meg a problémát? Racionális gondolkodás után kidolgoztak egy megoldást? Netán a szőnyeg alá söpörték? Másokat, vagy a környezetet okolták érte? Vagy jajveszékelve összeomlottak, netán egymásnak estek? De fontos faktor a megküzdésben az is, hogy az egyén milyen külső segítségre számíthat: család, barátok, munkahely, sportegyesület támogatása, különböző kapcsolatrendszerek stb. További nagyon fontos prediktív jellemző lehet, hogy nyomás alatt inkább kudarckerülő vagy sikerkereső magatartás jellemző rá.
Hogy mi a különbség egy kudarckerülő és egy sikerorientált sportoló viselkedése között? Mi a depresszió, és hogyan kellene kezelni? Tartsatok velünk egy hét múlva, a cikksorozat folytatódik.
Szerző: Reményi Diána