Rengeteg munka és szép sikerek kísérik az 50 éves Pető Zsolt útját
Pető Zsolt ezer fokon ég, ami meg is látszik élete teljesítményén: bármibe fog, azt sikerre viszi. A Kolonics György Alapítvány kuratóriumának tagja május 10-én ünnepli 50. születésnapján. Ennek alkalmából készítettünk vele interjút kajak-kenuról, munkáról, családról, a befektetett munka fontosságáról és további célokról. Isten éltessen, Zsolt, jó erőben, boldogságban, szeretetben!
- Az emberek többsége, ha az 50-hez érnek, számvetést készítenek. Ha te gondolkozol el az életeden, mit mondanál, mennyire vagy elégedett?
- Nagyon elégedett vagyok mindennel, ami velem történt – kezdi Zsolt. – Talán a cégem történetével kezdeném, hiszen azon keresztül kapcsolódtam a Kolonics Alapítványhoz. Huszonöt éve van saját vállalkozásom, amit két társammal alapítottam, de aztán négy év után száz százalékos tulajdonos lettem. Vállalati rendezvényszervezéssel foglalkozunk, de valójában három profilunk van, az imént említett profilon kívül kiállítási standok dizájnja, gyártása, helyi installációk üzemeltetése, raktározása, valamint a BTL marketing, ami a mainstream médián kívüli kommunikációs szegmenseket foglalja magában, ezen a területen szereztem két angol diplomát, ebből van mesterdiplomám, vagyis ez a profil is fontos az életünkben.
- A Kolonics, a sportlegenda című kiállítás elkészítése is a te cégedhez köthető, tulajdonképpen ezen keresztül kerültél közelebb az alapítványhoz.
- Igen, először a Magyar Kajak-Kenu Szövetség részéről Schmidt Gábor elnök úr keresett meg más ügyben, a szövetség megalakulásának 70., majd 75. évfordulóján, de aztán a kiállítás ötletének megszületése után ebben a témában is képbe kerültünk és mi gyártottuk le a kiállítás tablóit, eszközeit úgy, hogy az alapítványnak nem került semmibe, ezzel is próbáltam hozzájárulni Kolonics György emlékének ápolásához. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy immár 25 alkalommal mutatkozott be a kiállítás, még a határon túlra is eljutott.
- Ahogy beszélsz a munkádról, az abszolút azt sejteti, hogy ez nem csak munka, sokkal inkább hivatás és szenvedély.
- Ez így van, az elmúlt 25 évben több mint 10 ezer eseményt szerveztünk, Magyarországon a nagyvállalati szektorban szinte minden résztvevőnek dolgoztunk, az állami és a magánszektorban is a legnagyobbak partnerei voltunk ebben a negyed században. Magyarországon kívül 18 országban dolgozhattunk és nincs olyan 5000 főnél nagyobb hazai település, ahol ne szerveztünk volna már rendezvényt.
- Miközben egy ilyen nagy céget vezetsz a feleségeddel, Petőné Parádi Judittal, a kajak-kenuban is jelentős szerepeket vállalsz. Miért tartod ezt fontosnak?
- 1986-ban kezdtem kenuzni és igazából sosem tudtam elszakadni tőle. A Kolonics Alapítványban való szerepvállalásom mellett a dunaújvárosi kajak-kenu is szívügyem lett. A lányom, Réka 2007-ben, tízévesen kezdett kajakozni az akkori Dunaferrben. Először támogatóként vettem részt a munkában, aztán 2012-ben élére álltam a dolgoknak, a sportegyesület elnökével egyeztetve én lettem a kajak-kenu szakosztály elnöke társadalmi munkában és támogatóként is segítem a működést.
- Ez önmagában hatalmas munka, pláne annak ismeretében, hogy mellette egy nagy céget vezettek. A cég eredményeiről már beszéltünk. Mennyit tudtatok tenni a kajak-kenu szakosztály életének előmozdításáért?
- Szerencsére sokat léptünk előre, ráadásul úgy, hogy 2008 és 2018 között még a Nagy Sportágválasztót is mi rendeztük meg itt, Dunaújvárosban, ami óriási vállalás volt anyagilag is. Amikor átvettem, átvettük a kajak-kenu szakosztályt, 30 fő alatt volt a versenyzői létszám. 2017-ben már negyvenöten voltak, 2018-ban ötvennégyen, most több mint kilencven versenyzőnk van, vagyis a kezdetekhez képest megtripláztuk a létszámot. Régen két edzőnk volt, most hat. És a versenyzőink eredményessége is biztató, Hajdu Jonatán ifjúsági világbajnok, felnőtt világbajnoki érmes, járt már olimpián is. Slihoczki Ádám U23-as vb-érmes és felnőtt világbajnokságon is volt már döntős. Máthé Krisztián maratoni szakágban szerzett már érmet világversenyen, de síkvízen is vannak jó eredményei. Szellák Szabina egy kitérő után tért vissza hozzá, az ő elkötelezett munkájában és sikereiben is nagyon bízunk. 2020-ban a férfi kenu szakágban a felnőtt bajnokságon 11 számot rendeztek, abból 9 aranyérmet hoztunk el. Tavaly pedig az ob ponttáblázaton a masters nélkül a 10. helyen végeztünk 200 klubból, ez az eredmény önmagáért beszél. Ahogy a cégnél, úgy a kajak-kenu szakosztályban is igazi társam a feleségem. Judit korábban nem ismerte a sportágat, de miattam bevonódott, megismerte és megszerette a kajak-kenut. Nagyon sok feladatot átvett tőlem, napi szervezési teendőket, edzőtáborok szervezését, a sportruházattal kapcsolatos munkákat, fantasztikus nő. De nem csak emiatt mondom ezt. Úgy érzem, hogy nincs nálam szerencsésebb férfi, Judit olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami nagyon kevés emberben van meg így együtt, óriási támaszom, nem tartanék itt nélküle. Egyébként ő is sportolt, atletizált, majd formációs táncban a csoportjával vb-ezüstig jutottak.
- Ennyi felelősségteljes munka mellett mi az, ami kikapcsol benneteket?
- Egy picit a hobbink is a sportághoz kapcsolódik, ugyanis a SUP szakág, amely a kajak-kenu égisze alá tartozik, lett az, ami teljesen beszippantott minket. 2020-ban beneveztünk a Lupa-kupa versenysorozatba, ahol Ákos fiam egészen előkelő helyen végzett, de én is a 30. hely körül zártam a 120 indulóból. Nagyon szeretjük, Judittal együtt járunk a Velencei-tóra vagy Faddra, ő is indul versenyeken, pedig nem a sportágból jön. Ezért látok nagy fantáziát a SUP-ban, mert olyanok számára, akik nem kajakoztak vagy nem kenuztak, sokkal könnyebben elsajátítható és előbb jön az élmény. Számomra a SUP kikapcsolódás és cél is, heti hat alkalommal edzek és be tudom bizonyítani, hogy 50 évesen is lehet fizikálisan fejlődni, igenis visszajön az erő és az állóképesség, ha az ember edz. Igaz, a regenerációra már több időt kell fordítani, de a fejlődés már most látható, bár erről majd a szeptemberi, lengyelországi SUP világbajnokságon való részvételem után tudnék beszélni.
- A múlt és a jelen is példaértékű az életetekben. Mire készültök a jövőben?
- A családunk nagyon összetartó, úgy élünk, hogy egy telken van két ház, két-két lakással. Az egyik házban lakunk mi és az apósom, a másikban édesanyám és a másik lakásban van az irodánk. Édesanyám csodás példa arra, hogy mennyire fontos tevékenyen élni. Minden délelőtt főz ránk, ez feladatot és célt jelent neki, plusz nekünk nagy segítség, és délután is nagyon aktívan él, például duolingón elkezdett angolul tanulni, 74 évesen. Ákos fiunk 21 éves, a Corvinuson tanul gazdálkodás menedzsmentet, felsőfokú nyelvvizsgája van, 11 évig kenuzott, nagyon megacélozta a sport. Réka lányunk 25 éves, szintén felsőfokú nyelvvizsgával, ő pszichológia szakra jár, 12 évig kajakozott, nála is fontos volt a sport személyiségformáló ereje. Szeretnénk, ha úgy öt év múlva átadhatnánk nekik a céget, már most is dolgoznak benne, mi pedig a feleségemmel Spanyolországban tervezzük tölteni az év egyik felét, a téli időszakot, ezért teszünk most lépéseket. Áruljuk a budapesti lakásunkat és szeretnénk Spanyolországban venni egy ingatlant. Valenciába szoktunk járni edzőtáborozni, ott nagyon összebarátkoztunk a helyiekkel, ez a barátság kölcsönös, innen jött az ötlet.
- Akkor hát, tényleg teljes minden.
- Igen, mindig úgy éltük az életünket, hogy tiszta célok legyenek előttünk, hogy legyen mi felé haladni. A családi boldogság a legfontosabb, és ezen a téren tényleg nagyon jól állunk. Ami a munkát illeti és ami új cél, az az, hogy a Dunai Vasműtől vettünk egy másfél hektáros telket, amelyen szabadidőparkot és rendezvényházat fejlesztünk, egy év múlva kerül átadásra, ez azt jelenti, hogy nyitunk a lakossági piac felé, 2024-re pedig olimpiai résztvevőt kívánok a klubunknak. De ezektől függetlenül is teljes az életünk, csak elégedettséggel tudok beszélni az elmúlt 50 évemről.
(A képen balról Zsolt, egy családi barát, Réka, Judit és Ákos)