Nem a gyász, az emlékezés napja volt!
Hatalmas kivetítőn élhettük át újra a magyar kenu olimpiai sikereit, beszélgettünk a bajnokokkal, Wichmann Tamás előadásában kenus dalok csendültek fel és természetesen emlékeztünk Kolóra szárazföldön és a vízen is hétfő délután, a Kolonics György fáklyás evezésen.
A hagyományőrzésen volt a fókusz az idei eseményen, amely – a lehető legjobb értelemben – ezúttal nem kizárólag Kolóról szólt, de az egész magyar kenus kultúra megőrzéséről, objektív tényeken és szubjektív élményeken alapuló közös emlékekről múlttól a jelenig, amelynek ő maga is oszlopos tagja volt. Az eseményt Csabai Edvin, az alapítvány elnöke nyitotta meg, ezzel el is kezdődött a délutáni első program, egy közös és interaktív mozizás. A hatalmas kivetítőn a magyar kenu olimpiai sikereit élhettük át közösen, minden futam után megszólaltatva a bajnokokat is, akik elfogadták a meghívást, és akik megírták a maguk fejezetét a sportág történetében. A beszélgetés során a kenusok – Mohácsi Ferenc, Vaskuti István, Wichmann Tamás, Vajda Attila, Kozmann György és Kiss Tamás – saját olimpiai tapasztalataikról és Kolóról is meséltek, és persze arról, mi mindent adott nekik a kenuzás. A beszélgetések után a LED-falon Kolonics György sidney-i olimpiai diadalát élhettük át újra, Csabai Edvin mellett Borbély Lénárd, Csepel polgármestere is beszédet mondott. Ezután következett a frissen megjelent és a szintén kenus hagyományokat őrző Szent Jupát Öröksége című album bemutatója Wichmann Tamás előadásában, amely szintén nagy sikert aratott. Az este befejező állomása a sötétedéskor kezdődő vízre szállás volt, amelyre idén is rengetegen érkeztek: körülbelül háromszázan ültek és térdeltek a fáklyákkal kivilágított hajókba, hogy egy közös evezéssel emlékezzenek Kolóra a koromfekete Kis-Dunán.
„Nagyon jó érzés volt részese lenni ennek a délutánnak, az egész nagyon megható volt. Kolóra mindig jó emlékezni, mert ő mindenki kedvence volt, egy rendkívül szerethető ember, aki még mindig rettentően hiányzik. Nagyon jó érzés, hogy a sporttársaknak szívügye ez az egész, és az alapítvány sem rutinként kezeli a dolgot. Ebben tényleg benne van mindenki szíve-lelke, ami számomra az összetartozást jelenti. Az emlékezés és a hagyományok életben tartása pedig most, amikor a szakágunk gyengélkedik, különösen fontos. Meg kell mutatni, mi volt ez valamikor. Nemcsak az eredményeket, hanem az egész kultuszt. Elfogultság nélkül mondom, kenusnak lenni a sportágon belül mindig egy nonkonformista döntés, hiszen az egész sokkal összetettebb: a kenuzás művészet, ahol minden mozdulat összefügg a másikkal. Ezen kívül nekünk megvannak a hagyományaink, a szakág történelmét csupa izgalmas figura színesíti, és ez nem véletlen. Ez egy más értékrend, amit fontos tudatosítani a fiatalokban is” – nyilatkozta az esemény után Vaskuti István olimpiai bajnok.