Dr. Szabó Tünde búcsúja Wichmann Tamástól

Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Barátok!

Dr. Szabó Tünde búcsúja Wichmann Tamástól

Talán nincsen annál szomorúbb, mikor-e földön búcsúzni kell valakitől, akit szerettünk és tiszteltünk. 

A mai napon utolsó útjára kísérjük hazánk egyik ikonikus sportolóját, aki örökre beírta magát a magyar sporttörténelembe  és aki örökre bevéste nevét a magyar emberek szívébe és lelkébe.

A mai napon búcsúzunk a magyar sport egyik legszerethetőbb tagjától, egy olyan példaképtől, akire valóban egy nemzet nézett fel és zárta szívébe egyéniségét, csodálatra méltó gondolatvilágát, s mindazt a jót, amit egész életén keresztül képviselt és átadott nekünk.

Wichmann Tamás élete olyan példaként lebeg szemünk előtt, amely nem csupán a sportoló közösségnek, de az egész országnak, minden magyarnak irányt mutatott. 

Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ma már   kevésbé élünk őszinte világban, ahol   a hagyomány és a tradíció egyre kevesebb tiszteletet kap, ahol  az emberiség legfontosabb értékei vesznek feledésbe. 

Mégis sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, ragaszkodnunk kell ahhoz az értékrendhez, amely egy egészséges, jó szellemű, hazáját szerető fiatalság felneveléséhez szükséges.

Ahhoz, hogy mindezt tudjuk képviselni, olyan példaképekre van szükség, mint amilyen Wichmann Tamás volt, hiszen Ő pontosan így élt minden pillanatban.

Éppen ezért a mai napon nem csupán a magyar sportcsalád, de az egész magyar közösség nevében jöttünk, búcsúzni és  fejet hajtani.

Hiszen az a határtalan kitartás és szorgalom, amivel Wichmann Tamás rendelkezett, olyan akaraterővel és lelkesedéssel párosult, amely a legnagyobbak közé emelte őt. 

Ő az, aki bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen, hogy megfelelő hozzáállással bármit el lehet érni.

Hiszen gyermekkori súlyos balesete következtében, nem sokan fogadtak volna rá, hogy Tamásból a világ egyik legsikeresebb és legjobb sportolója lesz. 

De Ő nem foglalkozott az esélyekkel, olyan alázattal és odaadással tette a dolgát, hogy a siker nem maradhatott el. Felsorolhatnánk elért eredményeit, az olimpián szerzett érmeit, hogy 9-szeres Világbajnok, 3-szoros Európa-bajnok, de talán ennél is többet mond, hogy amikor ez év januárjában   az Év Sportolója Gálán átvehette a MOB életműdíját, a közönség, a sportbarátok, a bajnokok hosszú ideig felállva tapsoltak Neki. 

Hiszen Tamás sokrétű tehetsége, sikerei és ismertsége ellenére, megmaradt annak a szerethető „közülünk való” sportembernek, akinek nem kellett kikövetelnie a megbecsülést,  a szeretetet, a tiszteletet. 

Ő önmagától kapta meg mindazt, hogy szeressék, és tiszteljék, mert példaértékű embersége mindig is megmutatkozott.

Tamás nem csak igényt tartott a barátságra, hanem tett is érte, tett a környezetében, a családjában, a gyermekek és fiatalok között.

Idén januárban,  többször is úgy fogalmazott, hogy érzi, mekkora szeretet árad felé, hiszen mi mindannyian igyekeztünk átadni Neki mindezt, bízva abban, hogy minél tovább tehetjük.

Tavaly októberében, egy balatoni összejövetelen, Ő kormányozta a kenusok vitorlását...,  

s közben, hosszú időn keresztül nézte a kék eget...

Egy kérdésre, hogy mit nézel, talán vihar lesz-e?

A válaszként azt felelte: hogy:

Nem, dehogy…,  tudod,  szeretem...,  ezért nehéz itt hagyni ezt a világot..., magamba szívom,  ezt a gyönyörűséget...

Hiszen Tamás szeretett élni, szeretett közöttünk lenni, szerette az élet minden pillanatát, melyet tiszta szívvel és önzetlenül élt.

Olyannyira önzetlenül, hogy mikor saját életműdíját vehette át, akkor   is fontosnak tartotta, hogy mondjon pár bíztató szót az Olimpiára készülőknek.

Kitartást, erőt, és szerencsét kívánt és hazafiságot, amivel mindannyiunk kell, hogy rendelkezzen.

Amelyet úgy folytatott: hogy hiszen ennyien vagyunk ebben a világban, akik  ezt a szép nyelvet beszéljük és értjük egymás gondolatait.

Fontos üzenetek voltak ezek a szavak, egy olyan sportembertől, aki még saját ünneplését is arra használta ki, hogy jó tanáccsal lássa el a sportolókat és valamennyiünket.

 

Tisztelt Gyászoló Család, Tisztelt gyászoló Barátok!

Wichmann Tamás, úgy távozott közülünk, ahogyan élt, mindvégig harcolva, tanítva, szeretettel körülvéve, a sporthoz és a nemzethez örökké hűségesen.

Egy igazi legendát kísérünk ma utolsó útjára, aki örök időkig példaként fog állni mindenki számára kitartásból, küzdeni tudásból, és emberi nagyságból. 

Mélyen fájó szívvel búcsúzunk az olimpiai család szeretett tagjától. Köszönjük az összes pillanatot, tetteket, szavakat és gondolatokat. 

Vágytunk volna még többre, mégis végtelennek tűnik az a kincs és érték, amely itt marad nekünk.

 Ma elbúcsúzunk, de mégis vigasztaljon a gondolat, hogy Tamás értünk tett és dolgozott, hogy mi még jobbak lehessünk, önzetlenül, hittel és szeretettel.

Kedves Tamás!  

Emléked legyen áldott, amely örökre itt marad Velünk! Nyugodj békében!